Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig

Az antihellenisitkus apológi az flskeresztyén egyházban. 285 számára, hogy egyfelől a philosophiát sokra becsülő művelt pogányság figyelmét magukra felhívják, másfelől kimutassák, hogy az ő bölcseségük az igazi. Amazok csak „philosophoi". ők a „sophoi" (Lactantius). Természetes, hogy általános jellemű összehasonlításról lehet csak szó, és nem a részletekre menőről; mert hiszen görög philosophia alatt nem valamely specziális rendszert, nem is a szorosabb értelemben vett philosophusok felfogását értik, hanem általában az emberi bölcseséget. az emberi ész képességeit. Ez az emberi bölcseség most már — nem valamennyien mondják ezt, egy Tatián teljesen elítéli — szintén hasznos, szép dolgokat producál, de ami a fő, nem tudja a követőivel az elméletet a gyakorlatban elfogadtatni, nem tudja követeléseit az életbe átvinni, inig a keresztyénségnél az elmélet a gyakorlattal, az élet a tannal szorosan össze függ. A görög pbilosophusok csak az ész szükségleteit igyekszenek kielégíteni, az isteni, bölcseség a szivet is, épen azért az akaratot is uralma alá hajtja. Az igaz bölcsesegnek az egész embert kell foglalkoztatni, és ezt teszi a keresztyénség. Ennyiben lesz a keresztyénség bölcseséggé anélkül, hogy megszűnnék vallás lenni — e gondolat mindig határozottabbá válik az időileg egymásután következő apologetáknál — ennyiben szűnik meg a vallás és philosophia közt az ellentét. Qaadratus.

1) Ε korszak apologetáinak sorát (^uadratus nyitja meg. Sajnos épen erről az első apologetáról nagyon keveset tudunk. Apologiája nem maradt ránk. Eusebius emlékezik meg róla Egyháztörténetében (IV. 3) néhány szóval. De az a néhány szó, amelyet rá vonatkozólag mond, arra enged következtetni, hogy egy igazán méltó úttörővel állunk szemben, aki hivatva volt arra. hogy gazdag és egészséges irányú apologetikai fejlődésnek adjon indítást és mutasson irányt. Eusebius szerint Hadrián császárnak nyújtott át egy iratot „a mi hitünk védelmezésére, mert egyes rossz emberek rágalmazni törekedtek minket."

2) A helyzet kényszerűsége indítja tehát a szerzőt munkája megírására és mivel rossz indulatu támadásokkal szemben kell védekeznie, természetes, hogy ezt olyanformán teszi, hogy a rágalmakat visszautasítja. Tehát elsőben negative jár el. De hogy positivum is volt munkájában, az kitűnik Eusebius egy további megjegyzéséből, amely szerint a keresztyénség isteni eredete mellett legfőbb bizonyságként Jézus tetteit állítja oda.

3) Amennyiben elleneit, ') Az egyes apologeták életrajzi viszonyait lásd llerzog-Hauck-féle Real-Enziklopedie ben. 3. Aull 2) .. . τοντφ Λούηατης λόγον rionOíf ωνί,οας araőίΰωπιν, (ΙηοΧογίαν ουντάξας ν π f-n της xaH- ημΰς &(οθίβεί<χύ. őrt ιίι) rtvfs πονηοιΛ ú'j'Jps" τον; ήμιτέρονς ίνοχλιίν InsioüivTu . . . 3; . . . τοΰ ιίί οωτηρος ήμών τά ((fya ati τικοην «ληβη γάο ην . .