Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
276 D r . Szelényi Ödöra. az Universummal, vagyis Hartmann visszautasítja a spinosismust és a modern mechanistikus világszemléletet. Az ontologiai bizonyíték azonban a vallásos tárgynak csak az absolutságát állapította meg, a kosmologiai pedig a természetés világfelelti sphaerába helyezte és a világ és annak törvényszerű természeti rendje végső okául tette meg; a teieologiai bizonyíték végül egy egységes teieologiai világrendként, azaz mind immanens teieologiai észt állította oda. A három bizonyíték pedig tkp. csak egyazon gondolat három oldala, hogy istennek olyannak kell lenni, aki engem a világtól való függéstől megmenthet (i. m. 120.). Az absolutságból következik a substantialitás és önmagával való identitás. Mint végső oknak az istennek felette kell állni a téren időn és a materialitáson, de csak lényege nem pedig működése szerint, megilleti továbbá a mindenhatóság. Végül ha isten az immanens teieologiai világrend oka, akkor egyetemes bölcseség (Allweisheit) a tulajdonsága. — A bizonyítékok második csoportja istent mint azon momentumot postulálja, mely a világtól való relativ függést megszünteti és helyébe az ember absolut függését állítja, közelebbről az ismeretelméleti-idealistikus bizonyíték fölismeri az embernek objectiv függését (az istentől) — mert hiszen a világ összes behatásaival istentől rendelt ideális erők complexuma (i. m. 135); a psychologiai az ember subjectiv függését, tünteti fel. amint az a vallásos viszonyban kifejezésre jut, mely csak úgy érthető, ha isten a saját tudatos szellemi személyiségünknek állandóan actuális alapja; végül az azonossági philosophiából merített bizonyíték megérteti velünk, hogy a lét (világ) és tudat csak párhuzamos megnyilvánulás módjai ugyanazon transcendens alapnak. Az idealistikus bizonyítékból következik, hogy „az actuális világállapot az absolut akarat által realizált actuális eszme" és, hogy a világfolyamat az actuális eszmének az absolut akarat által realisált megváltozása. A psychologiai bizonyíték istent lényegileg szelleminek tünteti fel az emberi szellem analógiájára, csak kihagyja belőle mindazt, ami organikus-physiologiai alapokon nyugszik (emlékezet, jellem, kedély.)') Az isteni szellem lényegileg csak képzetből és akaratból áll. (i. in. 155) Az identitás-philosophiai bizonyíték ehhez hozzáteszi, hogy isten eredettől fogva tudattalan szellem, csak így lehet a tudatnak ós az anyagi létnek oka. Azonban csak akkor ha az istentől való függés mint activitás objectiv czélok szolgálatában nyilvánul meg, üt el lényegesen a relativ világfüggóstől. Mivel az isten csak az emberben lesz személyiséggé, azért az emberi cselekvés isteni determinatiója egyszersmind *) Nem tartozik Hartmann szerint a szellem lényegéhez s tudat, öntudat, személyiség sem. i. m. 148.