Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
ll artma mi Ede vallásbölcselete. 277 az ember autonomiája, vagyis valláserkölcsi szabadsága. Az ember mindaddig a maga szabadságát nem találja meg, míg a maga énjét az istentől való különbözőségben szereti, csak az istennel való reális egység biztosítja úgy az absolut függést, mint a szabadságot. Hogy isten a szabadságot megalapíthassa, oly czélokat kell kitííznie, melyek az emberek egoistikus czóljain túlmennek. A teleologiai világrendnek az emberre vonatkozó részét nevezzük erkölcsi világrendnek. Ennek három formáját vehetjük fel és így ismét három bizonyítékot kapunk. Az objectiv erkölcsi világrendből isten igazságosságára a subjectiv (lelkiismeretemben) világrendből az ő szentségére (immanenter Heiligungsgeist) következtetünk, a harmadik bizonyítók pedig a vallásos tudat fejlődósmenete alapján (absolut világrend) istent mint kijelentő szellemet postulálja. (i. m. 168.) Ε hosszas fejtegetések a metaphysika ,.theologiáját" adják, utána a vallásos anthropologia következik, vagyis a vallásos alany metaphysikája. Ennek alaptétele, hogy a pessimismus a vallásos-erkölcsi tudat elengedhetetlen postulatuma, mert csak ez biztosítja az ember váltságra szorulását, azt pedig már tudjuk, hogy az ember a bűn és bajtól akar megváltatni. A gonosz létezésének a felvétele a felelősség és beszámítás fejtegetésére ad alkalmat. Erkölcsi felelősség, — mondja Hartmann csak akkor lehetséges, ha az erkölcstelenek mellett erkölcsös cselekvések is lehetségesek, amikor tehát a radicális gonosz mellett még jó elv is van. (i. m. 20δ.) Ε fundamentális erkölcsös akarat ethikai érzületnek nevezhető és ha ez uralomra jut, akkor az ember meg van váltva. Csakhogy az ethikai érzület (lényege a subjectiv czólok megtagadása) diadalmaskodásának conditio sine qua non-ja az emberben bent rejlő kegyelem (i. m. 216.) A concret monismus tehát érvényben hagyja az isten és ember között fennálló különbséget, mert szerinte 1. az egyes ember csak parányi része isten functionális manifestatiójának 2. mint organikus-psychikai egyén nem isten, hanem csak objectiv megjelenése istennek, tehát csak a kegyelem sphaerájában található isten és ember reális egysége (i. m 230.) — A vallásos anthropologiához járul még a vallásos kosmologia, mely arra a kérdésre van hivatva felelni, milyennek kell lenni a világnak, hogy istenhez absolut függésben álljon ós másreszt mégis reális is legyen ? A felelet, hogy a világ csak az isteni substantiának létformája, az isteni hatalom és bölcsesóg létformája, az isteni lény objectiv megjelenése. A világ az melytől minden egyesnek meg kell váltódnia, de egy úttal a világ a megváltást kereső egyének összege, tehát az, aminek meg kell váltódnia: vagyis a világot önmagától kell megváltani (i. m. 255.). Csak a tragikumnak a kosmos életére való átvétele álta! érhető el Hartmann szerint a bajtól való
