Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
Hartmann Ede vallásbölcselete. • 275 való gyógyíthatatlanságának a tudata minden váltságvallás föltétele. Amitől az ember pedig megváltandó, az a baj és bűn, melyek csak a világtól való függés folyományai. A bajtól való megváltás idealiter abban áll, hogy az ember megszabadul az eudaemonistikus elv uralmától, mely a saját boldogságát tekinti életczélnak, a világot pedig az annak elérésére szolgáló eszköznek. A bűntől való megváltás is ezen az úton keresendő, csakhogy itt már nem a világtól való függés ideális legyőzéséről van szó, hanem a világi motivatio teljesen reális legyőzéséről. A megváltás tehát abban áll, hogy az ember tudatára jut az istentől való czentrális, metaphysikai függésének, ezzel a világtól való phaenomenalis függés fölé emelkedik és az absolut világoktól való függésében egyúttal a szabadság azon érzelmét nyeri meg, melyet saját énjének a világtól való phaenomenalis függése elleni küzdelmében hiába keresett, (i. in. 98.) De a megváltás csak ott igazi, ahol elválhatatlan egységbe olvad a megszenteléssel ós valójában csak az embernek újjászületését jelenti, (i. m. 108.) 2. A vallásos metaphysika feladata a valláspsychológiában bemutatott vallásos viszony nélkülözhetetlen metaphysikai feltóteleit kifejteni. Míg a theoretikus metaphpysika a tudományos inductió útján halad, addig a vallásos metaphysika csak a vallásos tudat postulatumainak a következményeit vonja le. Tudományos szempontból tekintve a dolgot a vallásmetaphysikának a vallásos tudat tényeiből való levezetése szintén inductió és így a ν a llásm e ta ρ hysika, a metaphysika része, illetőleg annak igazolása a vallásos tudat tényei segítségével. A vallásos tudat a vallásos viszonyban bírván az istent, nem szorul bizonyítékokra annak létezése mellett, de igenis tisztába akar jönni azzal, milyennek kell lennie isten lényének, hogy ama működéseket elvégezhesse, melyekben a vallásos viszony actualisálása áll. (i. m. 114.). Az isteni lényeg különböző oldalainak kifejtéséből erednek az isten léte melletti bizonyítékok vallásos párhuzamai. Mindenik az isteni lényeg meghatározott oldalát tárja fel. A vallásos tudat alapténye az, hogy istenben keresi a világtól való függés legyőzését, ami involválja a világnak istentől való absolut függését, vagyis isten létét mint absolut világokét, (ontologiai és kosmologiai bizonyíték). Az Absolutum') tehát nem azonos l) Az absolutum levezetése (115 s. k.) eszünkbe juttatja Spencer hasonló levezetését (v. o. Spencer·. Alapvető elvek ford. Jónás János Budapest 1909. 95. lap) csak, hogy Spencemél az absolutum tisztán negativ fogalom, az, amit meg nem ismerhetünk, Hartmannnál ellenben tudó és akaró lény. Egyébiránt Spencer is odajut, hogy a philosophiára nézve vallás és philosophia tkp. összeesik. A vallás fejlődése szerinte is abban áll, hogy a megismerés segítségével mindinkább belátja, hogy istenről határozott állítás nem tehető, (i. m. II. és III. fejezet). 18*
