Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
ll artmami Ede vallásbölcselete. 273 módosult alkalmazkodásával a vallás mint illusio is megszűnik" (i. h. 7.). Ki kell emelnünk e helyen Hartmann-nak azon philosophiatörténeti érdemét, hogy egy túlnyomólag rationalista és skeptikus korban visszatért a német Idealismus hagyományaihoz, hogy kibontotta egy új metaphysikának a zászlaját, és az δ transcendentális realismusában rámutatott az immanens philosophia. transcendentális idealismus és ,.positi visinus·' gyengéire. Tehát csak következetes magához, ha ezen müvében kijelenti, hogy a transcendentális idealismus talaján vallásphilosophiai rendszer nem teremhet. Hasonlókép — folytatja Hartmann — a theoretikus skepticismus is gyökerétől fosztja meg a vallást, midőn áthidalhatatlan ürt nyit meg a vallásos képzetek és theoretikus megismerés között. Ε kettőt pedig nem lehet egymástól mereven elválasztani, hanem arra kell törekedni, hogy a vallásos tudat képzettartalmát a megismerő tudat a fődologban igazolja és verificálja, mert a két oldal, a vallásos és theoretikus világnézet magvának okvetlenül meg kell egyeznie, (i. m. 9.) Ez bizonyára oly vélemény, amelyet mi is elfogadhatunk. Minden vallásos világnézet magában zárt egész, melyből egy követ nem lehet kimozdítani. Innen van az. hogy valamely vallás virágkora a legvadabb intolerantia ós vallásos üldözéssel esik össze. Vallás és tolerantia csak úgy egyesíthetők, ha elismerjük minden meghatározott vallásos világnézetnek pusztán relativ igazságát. Különben is a vallás nem tévesztendő össze a vallásos világnézettel —_ amint nagy tévedés az a gondolat is, hogy a philosophia pótolhatná a vallást. 1) — A vallásos világnézet nélkülözhetetlen része a vallásos életnek, de az annak kialakítására irányuló intellectuális functiók csak közvetve vallásos functiók, tnelyek főrendeltetóse, hogy a közvetetten vallásos functiókat előmozdítsák. A vallásos alapfunctió pedig az érzelem. melyből egyfelől a vallásos kópzetalkotó, másfelől a vallásos akarattevékenysóg kisugárzik. A maga elkülönítésében tekintve azonban az érzelem sem nem igaz, sem nem hamis, sem nem jó, sem nem rossz. Ezért az érzelem magában véve még nem vallásos, hanem csak azáltal lesz azzá, hogy oly képzetre vonatkozik, mely alkalmas egy vallásos viszony tárgyává lenni. Igazi vallásos érzelem csak az, melyet objectiv (noha csak relativ) igazságú képzetek keltenek. Elszakítva egy meghatározott vallásos világnézet talajától a vallásos érzelmi élet köddé foszlik szót. Az önállósult vallásos érzelem háromféle irányban fejlődhetik: érzéki, aesthetikai és mysticus irányban. Az asthethikailag vallásos érzelmek „dienen als ein propädeutisches Hilfsmittel zur religiösen Propaganda". 'j Legfeljebb a vallásphilosophia a dogmatikát (i. m. 27.) Tbeol. Szaklap. XIII. évf. Ϊ8
