Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom

A háború és az Ó -Testamentom. 251 is érinteniük kell a háború nagy kérdését. Ezt azonban nem elvileg vitatják meg, hisz tudjuk, hogy nem theoretikusok ők, hanem koruk nagy eseményeit vizsgálva, a fenyegető jövő lehetőségeit mérlegelve sub speciem aeternitatis helyezik magát a háborút is. Egy felől tanácsot adnak nemzetüknek a veszély idején, másfelől pedig komoly és szigorú critikát gyakorolnak ép a háborús eshetőségekből kifolyólag népük vallás-erkölcsi élete felett. A nagy nemzeti diadalünnep: Jahve napja iránti reménység sohase izzott talán oly forrón, mint épen a VIII. század közepe táján. Epedve várták, inert azt hitték, hogy már nem késhetik soká. Abban a csalóka hitben ringatták magukat, hogy az a dicsőséges idő. melyet néhány évtized óta átéltek, a még dicsőbb jövendőnek bevezető korszaka csupán. S a felületes szemlélő igazat is adott ennek a hitnek, mert már Joás, de főleg II. Jeroboám uralkodása idején lzráel csaknem olyan hatalmassággá nőtte ki magát, mint aminő annak előtte csak Dávid alatt volt. Aki azonban mélyére tudott tekinteni az állami, társadalmi és vallási életnek egyaránt, annak látnia kellett, hogy ennek a fellendülésnek oka nem kereshető magában Izráelben, mert az ország élete csak külsőleg mutatja a duzzadó erőt. belsőleg azonban már a közeli feloszlás előjelei kezdenek benne mutatkozni. A helyzet javulásának s az egyes kivívott győzelmeknek nem is lzráel megerősödése volt az előidézője, de Aramnak a veszedelmes ellenfélnek a meggyöngülése, amit pedig Assúr diadalmas előrenyomulása eredményezett. Ez az idő az, amidőn lzráel újból belekerűi a világtörténet forgatagába. Ismert ugyan már egy nagyhatalmat, Egyptomot, mellyel volt békés, de ellenseges érintkezése is. Azonban a Salamon utáni időtől kezdve lzráel politikai története csak helyi jelentőségű, háborúit is csak többé-kevésbbé hasonló erejű szomszédai ellen folytatta. Most azonban alaposan megváltozott a helyzet. Assyria a Földközi-tengerhez való törekvés által vezéreltetve mind fenyegetőbben közeledett lzráel határaihoz s kitűnően szervezett seregével letiporta, leigázta az útjába kerülő kisebbnagyobb népeket. Assyriának, az ókori keletnek ez a különleges hadverő népe borzalommal tölthette el Izraelt s diadalainak hallatára méltán fölvetődhetett a nagy kérdés: mit fog most tenni Jahve? Népe segítségére siet-e úgy, mint hajdanán s lesz-e hozzá elég hatalma, vagy — Assyria fog felette is diadalmaskodni lzráel pusztulásakor? Sokan voltak, ezek alkották a többséget, akik reménykedve tekintettek a fenyegető veszedelem elé is, mert bíztak Jahve hatalmában, mások meg közönyösen várták a törtónendőket s nem hozták a jövőt se így se amúgy Jahveval kapcsolatba.