Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
A háború és az Ó -Testamentom. 247 felfogás is I. Sám 26 1 6_ 1 9. Ez azonban kétségtelenül a legkezdetlegesebb felfogás az egész O-Testámentomban Jahve hatalmáról s még az sem lehetetlen, hogy az idézett helynek is az az értelme, hogy Jahve tisztelete van csak Izráel országához kötve, ami azután teljesen megfelelne a valóságnak. De hogy mennyire nem szabad a fent említett nézetet általánosítanunk, bizonysága annak az O-Testámentom nagyon sok helye, melyek szerint Jahve elkiséri népét az idegenbe is: Jákobbal van Lábannái is, Józseffel van Egyptomban is, Dáviddal megy háborúiba az idegen országok területére is stb.; sőt nemcsak Izráelt s ennek egyes tagjait veszi oltalmába, de győzelemre segít idegen nemzetet, viszont népét az idegenbe viszi, hogy ott az ellenség hatalmába adja II. Kir 133 5,. Ebből, de meg föntebbi a kifejezéssel kapcsolatos megállapításainkból is következik, hogy Jahve hatalmát — ha nem is általánosságban, de főleg Izráelnek vallási szempontból érettebb köreiben — már ekkor se fogták fel olyan korlátozottnak, ellenkezőleg: meg voltak győződve a felől, hogy akaratát és hatalmát érvényesíti valaminő módon más népek életében is, így azok háborúi se az ő tudta és akarata nélkül folynak Izráel ellen. Ezek alapján már eleve is kizártnak kell tartanunk azt, hogy Izráel a maga vereségét Jahve gyöngesógével, illetve az ellenséges nép istenének nagyobb hatalmával magyarázta volna 1.) Ellenkezőleg a szenvedett vereséget Jahve akaratával kapcsolták össze 2) s igyekeztek azt megmagyarázni Ezek a magyarázati módok, melyekkel idők során a szenvedett vereségeket indokolták, nagyszerű bizonyságai annak az erkölcsi tartalomnak, amely már ebben az időben is jellemezte Izráel vallását. A vereségek magyarázatával ugyanis önvizsgálat járt; ez pedig nemes irányban fejlesztette Izráelt, mert ez váltott ki belőle időről-időre új ós hatalmas erkölcsi erőket. Ez szinte természetesnek is látszik, hiszen a háború sokkal nyomatékosabban követelte meg az események magyarázatát, mint a béke nyugalmas ideje, lyen módon a háború már itt is nevelő eszköznek bizonyult s valóban ennek tartotta azt nagyon korán épen maga Izráel is. A háborúk nyújtotta problémákon ugyanis az által segítette át magát a vallásos hit. hogy egyes esetekben maga Jahve nem akarja megsegíteni népet, mert' erre oka van, illetve hogy a győzelem megtagadásával valaminő fontos czélt akar elérni. Ok nélkül nem küld Jahve Izráelre vereséget, még ha az az ok nem is ismeretes előttük. II. Kir 3 1 3. I. Sám 4 3. Ki kell tehát fürkészni az okát is meg czélját is a csapásnak! Ott volt például, hogy itt egyebet ne is említsünk, a tény, hogy Izráel a honfoglalás idején nem ') II. Kir3 2 ;-ben azonban kétségtelenül ez a gondolat csillanik át! ') Jellemző I. Sám 4 3 is: „Miért vert meg bennünket Jahve? . .