Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom

248 Dr. Deák János. tudta azonnal a maga egészében elfoglalni Kanaán földj'ét. Bir 2 jj _3 6 a bizonysága, mennyit foglalkoztatta ez a vallásos kedélyeket s magyarázata hányféle megoldáshoz vezetett. Jellemző azonban, hogy a kanaániak ellenállása nincs bűnnek minősítve, sőt bizonyos tekintetben kötelességük is Izráel ellen háborút viselni, mert -Jahvenak azzal különleges czélja van Izraellel szemben. V. ö. 2 Kir. 3

1

0, 13 ,, Bir 6

1

3 stb. íme tehát vannak esetek, amidőn Izráel ellensége Jahve akaratából cselekszik, mikor Izráelt leveri vagy csak háborút visel is ellene. Melyek azonban azok az esetek, mikor Jahve elnézi az ellenség diadalát s milyen czélt akar elérni népe vereségével ? Izráel csatavesztéseit különfélekép magyarázták ugyan, de közös vonásuk e magyarázatoknak, hogy valaminő vétekkel, bűnnel indokolják a bajt s itt kiemelendő, hogy a cultusi vétségek mellett nem hiányoznak az erkölcsiek se a legkülönfélébb árnyalatban. Így Aialatt Akhán vétke miatt szenved vereséget Izráel Jos 7; Saul se arathat győzelmet Jonathan cultusi vétsége: ártatlan mézevése miatt. I. Sám 14 25 k; I. Sám 28

1

9. Saul bűne miatt adja Jahve Izráelt a filiszteusok hatalmába; a Jahve iránt bizalmatlan s akaratának ellenszegülő Izráel nem juthat délről Kanaán földjére, de vereséget szenved Num 14

3

9 k· Az első példák szerint a győzelem elmaradásának vagy a vereségnek a czélja: a figyelem felhívása a fen forgó vétekre; az utóbbiak szerint a vereség egyúttal büntetés is. Az utolsó példa még azt is mutatja, hogy ilyen esetekben Izráel még növeli bűnét, ha ellensége ellen támad v. ö. Bir6

1

3. Azért ilyenkor legjobb megnyugodni Jahve akaratán, ki kell várni haragjának elmúlását s hogy ez mielőbb bekövetkezzék, meg kell szűntetni az okot, mely kihívta az ő haragját. Akkor aztán Jahve ismét éreztetni fogja segítségét és hatalmát. Sez itt a lényeges, hogy Jahvenak Izráel elleni haragja nem tart soká; néha nincs meg se említve, hogy mi okozta haragja elmúlását II. Kir 7

6; máskor azonban világosan kitetszik, hogy az ellenség leverése azért következett be, mert az túllépve azt a határt, melyet Jahve számára kijelölt, magát Jahvet sértette meg v. ö. I. Sám 4 k.; 17

2

6, Bir 11 v. ö. I. Sám 11, vagy pedig egyszerűen azért segíti ismét népét, mert megelégelte annak szenvedését. Ha azonban a föntiek szerint vannak esetek, amikor jogosult az idegen népeknek Izráel elleni háborúja, viszont felmerül a kérdés: mikor jogosult Izráei háborúja s mikor számíthat ennek megfelelően Jahve segítségére? Itt mindenek előtt ki kell emelnünk azt, hogy az O-Testámentomból nem bizonyítható az a felfogás, mely szerint a nem izráeliek mint idegenek eo ipso ellenségnek volnának tekintendők, akik ellen ily