Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr Deák Jánostól: A háború és az Ó-Testamentom
A háború és az Ó -Testamentom. 245 voltak azok. akik a kanaáni őslakók és a benyomuló idegenek elleni szüntelen harczra kötelezték el magukat. így váltak ők fontos tényezőivé a vallásnak, de a háborúnak is. Mert békés időben vallásos synkretismus vált általánossá, ami a Kanaánban való megtelepedésnek természetes folyománya volt ugyan, de veszedelmes volt a .Jahve vallásra nézve. Ilyen időkben csak itt-ott lehetett egy-egy názir, aki már hajviseletével is a Jahveért való harczot juttatta mindenkinek eszébe; háborús időkben azonban mindenki názir ν olt, annak tekinthető, mert szent fogadalomkópen mindenki nagyra növesztette a haját v. ö. Bir 5,. A názirok tevékenysége tehát végeredményben lzráel vallási és nemzeti életének megerősítését czélozta: a kivívott győzelmek során nemcsak a nemzeti öntudat erősödött meg, de új erőre kapott a vallásos lelkesedés is. Igazi jelentőségük azonban a náziroknak csak addig lehetett, míg lzráel szervezett állammá nem alakult, tehát míg a háború se volt „állam ügy"; „a nemzeti állam keletkezése után, midőn rendezett viszonyok létesültek lzráel és a szomszéd államok között, a názirság is elvesztette jelentőségét s a szent háborúval való kapcsolatát," — de megszűnt ilyen értelemben véve a háború szent jellege is. Amit a názirokra nézve megjegyeztünk, az ráillik sok tekintetben a prófétákra is, kivált abban az időben, mikor legelőször bukkannak föl lzráel történetében. Köztük azonban ós a háború között nem szakad meg a későbbi időben se a kapcsolat, akkor sem, amikor már a próféták teljesen elütnek névrokonaiktól az ekstatikus nábiktól. I. Sám 9-10 lf i. szerint Saul idejében prófétacsapatok jártak-keltek Izraelben s amerre csak megfordultak, mindenütt lázítottak, agitáltak nem szóval, de a keleti ember ízlésének megfelelőbb módon: cselekvéssel, őrjöngő mozgással. 1) Hogy ezt meggyőződésük szerint Jahve nevében cselekedték, ahoz kétség se férhet; a jelekből pedig világos, hogy működésüknek hazafias, politikai czélja volt: háborúra izgattak, mert így remélték népüket felszabadítani a íiliszteus iga alól. 1) A prófétaság tehát első feltűnése alkalmával inkább politikai, mint vallásos színezetű volt, jobban mondva a kettő úgy kapcsolódik egybe, hogy a vallásos elem van a politikainak szolgálatába állítva. Ezek a próféták is azt akarják a maguk módján kifejezésre juttatni, hogy a politikai szabadság csak Jahve segítségével valósítható meg ; e mellett azonban ott van az a gondolat is. hogy Jahve akar is segíteni, hiszen ott nyilvánítja jelenlétét a próféták megszállottságában. Így azután megérthetjük, hogy nem véletlen dolga, ha ők a filiszteus helytartó székhelye közelében működnek. Itt ')V. ö. Hornyánszky Aladár: A prófétai ekstásis és a zene. Budapest 1910. Ιδ. I.
