Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 229 berek hivatják a lelkészt és vigasztalást keresnek nála, azokat az Isten igéjével gyógyítsa, erősítse ós bátorítsa az ördögnek kísértetei ellen, hogy kétségbe ne essenek és az ördög prédáivá ne legyenek. Ha e mellett a beteg élni akar az Úr vacsorájával, azt ki kell neki szolgálni, kivált olyannak, aki azzal elébb is gyakorta élt. A házasság megkötéséről és feloldásáról a szabályzat úgy intézkedett, hogy a tisztességes lakodalmi vigasság nem tilalmas, amint azt az anabaptisták és a jezsuiták mondják, akik azt tartják halálos bűnnek, ami nem bűn. és üdvösségnek, ami halálos bűn. Mindazáltal a menyegzői lakodalmat, vagy a kézfogást vasárnap nem szabad tartani, mert azt az Úristen magának tartotta fen és az δ szent igéjének tanítására és hallgatására rendelte Szombaton és hétfőn sem szabad lakodalmat tartani, mert az emberek mértékletlen evéssel és ivással alkalmatlanokká lennének az Isten napjának megszentelésére. A kézfogás után összeveszett személyeket nem kell megesketni, amíg ki nem békülnek. Az esketés és esküvés józan fővel történjék. A korra nézve nagyon külömböző egyéneket a pap ne adja össze. Tizennégy esztendő alatti leányt ifjúval ós idősb férfit tizenhat éven aluli leánynyal meg ne eskesse. . . . Illetlen dolog, hogy az atya saját leányát vegye feleségül, vagy az anya fiához menjen nőül. A házassági pereket az Isten igéjéből és a természet törvényéből kell elintézni. A lelkész barátság kedvéért vagy ajándékért hamis ítéletet ne mondhasson. A lelkipásztorok erkölcsi életéről és külső magokviseletéről szólva megkövetelték, hogy a lelkészek feddhetetlen, tiszta életűek, józanok, okosak és szeinérmetesek legyenek. Ne verekedjenek, ne részegeskedjenek, hanem emberségesen viselkedjenek. Ne foglalkozzanak kereskedéssel, korcsmároskodással ós egyébb illetlen kolompároskodással. (I. Tim. 3. Tit. 1.) Ha pedig valamely lelkész nem akarna tisztességes életet folytatni, az ilyen súlyos büntetés alá esik. Tilalmas a trágár beszéd ós minden szelesség ; az ilyen Pál apostol intése szerint (II. Tim. 6.) súlyos büntetés alá essék. Minden lelkésztől szigorúan megkövetelték, hogy az ő tisztéban híven eljárván, szavaiban, tetteiben, erkölcseiben, emberségében, kegyességében, józanságában és jótékonyságában a Krisztust kövesse. Jóllehet a hívek között sok gonosz és istentelen ember van, akik az Istennek fiát és igéjének hirdetőit gyakorta gonosz, rágalmazó és káromló szavakkal illetik; mindazáltal a lelkészek legyenek szelídek, jámborok és alázatosak. Sem hallgatóikat, akiknek kenyerét eszik, sem kartársaikat, akikkel egy Úrnak szolgái, ne szidalmazzák; még akkor sem, ha