Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira
Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 223 ev. egyházra való figyelmét és törekvését dicsérettel magasztaljuk: ugyanakkor bizonyos fájdalmas érzéssel ós sajnálkozással, sőt indokolt szégyenkezéssel emeljük ki azt. hogy a njagyarországi „egyetemes?" evangelikus Egyház még ma, a huszadik század elejéig sem volt képes egy olyan általános egyházi törvénykönyvet készíteni, mely a Szt. István koronája alatt élő összes evangélikusok egyetemére kötelező volna! Az összetartásnak ós testvéri krisztusi szeretetnek lelke még századok veszélyei után sem volt képes odáig áthatni a sziveket, hogy ezek megértsék és megórezzék a keresztyén egyház alapját képező kersztyén szeretetnek és összetartásnak jótékony hatalmát. Még őszinte törekvés sincs arra, hogy a hazai evang. egyház az evangeliomi testvéri szeretet által igazán egygyé és erőssé váljék. Nem győzzük eléggé ismételni Krisztusnak azon kijelentését: „Arról ismernek meg benneteket, hogy az én követőim vagytok, ha egymást szeretitek !" Hogy a széthúzásnak és a gyűlölködésnek átka kiknek a sivár lelkét nyomja; azt ezúttal ne keressük; de talán itt volna az ideje annak, hogy az egyház vezetői, püspökei és világi felügyelői magasabb álláspontra emelkedjenek s egyszer valahára véget vessenek az átkos hatású romboló pártpolitika uralmának, melynek romboló hatásánál fogva nem lehet helye a vallás ós egyház csendes birodalmában! Talán itt volna az ideje annak, hogy vógrevalahára letörüljük egyházunk homlokáról azt a szégyenfoltot, mely a széthúzás bűnéből született és melynek gyászos eredménye a statisztika rideg számaiban ujabban is oly siralmas módon nyer kifejezést! Talán itt volna utolsó órája az őszinte önbirálatnak és ennek alapján az önérzetes kijózanodásnak, s végrevalahára komolyan keresni útját és módját a testvéries egyetértésnek, mely képessé tenné egyházunkat oly egységes zsinati új törvények alkotására, melyek „minden tisztességes és istenfélő rendeknek szóllanának, akik egész Magyarországban vadnak Hiszen már a XVl-dik század végén ólt dunántúli evangélikusok is, élénken érezték annak a mondásnak az erejét, hogy „egységben és egyetértésben van az erő." Már ezek akkor is belátták, hogy az egyházi articulusok sokfélesége miatt sohasem fognak azon magasabb felfogáshoz jutni, mely a zsinati atyákat képessé tehetné oly egyházalkotmány megteremtésére, mely elég erős legyen a külső ós belső támadásokkal szemben kellő védelmet nyújtani. Az igaz Isten a dunántúli tizenhatodik századbeli zsinati tagok felfogása szerint is él ós uralkodik a szívek felett. Lehetetlen, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek nevében
