Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
22 Γ). Erdős József, igazulást nyer Istentől hit által. Ε befejezettség, e tökéletessé levés, e teleologikus érvényesülés a cselekedet révén történik, amennyiben ezen az úton mutatja meg a hit, hogy léte, működése, hatalma valóság és csodás. Ábrahám hite, kezdetétől fogva a befejeződéséig színtiszta hit, cselekedete hitének a gyümölcse, mondhatnók hogy nála a hit és a cselekedet, mint szintén a cselekedet és a hit azonos gondolattá olvad egybe, mert nem tartja lehetőnek a hitet cselekedet nélkül, sem a cselekedetet hit nélkül. Ez a felfogás a inegigazulásról szóló bibliai tannal egybehangzó, mire nézve méltán mondja Jakab, hogy Ábrahám hitének valóságos voltát maga Isten igazolta azzal a kinyilatkoztatási tényével, hogy Ábrahámnak hitét igazságúl tulajdonította, azaz őt magát igaznak nyilvánította és így beteljesedett vagyis ténnyé lett a Gen 15 6-ban ide vonatkozólag olvasható eme mondás: „Hitt Ábrahám az Istennek és ez tulajdoníttatott néki igazságúl" (23. v.). Ám az Isten abbeli Ígérete, amelyre az Ábrahám hite vonatkozott, arra az idők múltán megvalósult történeti tényre útalt, hogy Isten az Ábrahám igazi, lelki ivadékait, az ő magvából világra jövendő ama Fiúban meg fogja áldani. Ezt az ígéretet Ábrahám igaznak, ténynek ismerte el és ebbeli bizodalomteljes magatartását, azaz hitét. Isten méltányolta, igaz érzületnek, illő gondolkozásnak, odaadó engedelmességnek, rendületlen hűségnek minősítette, beszámította. Ezzel ez a prototypikus megigazulás az idő teljességében testiképpen megjelent Messiásban a bűnbocsánat és örök élet üdvjavaiban való részesülés teljtartalmú kifejezőjévé, összfogalini jelzésévé vált. Ha hát bárki is a hitére hivatkozik, vagy azt mondogatja, hogy néki hite van: gondolja meg, hogy egyedül és kizárólag az a megigazító, idvezítő hit, amellyel Ábrahám és az ő lelki., valódi leszármazottjai ékeskednek és amelyet Isten igazságúl számít be. Ahol ez a cselekedetekben is pyilvánúló hit nincs meg: ott minden szó, beszéd, vallástétel és rimánkodás merő látszat, amit soha és semmiképpen sem tulajdonít az Isten igazságúl. Mily kedves volt Ábrahám hite Isten előtt, mutatja a prófétai szózatban (&a 41 8) róla fennmaradt jelzés i :?nx LXX ov ήγάηησα, ήγα/ιημένοζ, άγαιιητός, melynek alapján őt a zsidók átalában Isten barátjának ( φίλος dtnv 23. v.) az arabok szintén mind a mai napig Chalil-Allah néven nevezik és Hebront, mint az Ábrahám városát el CAa//7-nak hívják. Az írásból kölcsönzött másik példa a Ráháb cselekedete (25. v.). Ezt az ószövetségi történetet nemcsak a zsidók, hanem az őskeresztyének is jól ismerték a Jósua könyvéből (2 4. 1 5., 6 1 7); tudták nevezetesen, hogy mikor Jósua népvezér Jerikó város kikémlelésére két izraelitát elküldött, a pogány parázna nő Ráháb azokat a kémeket házába fogadta és az
