Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája. 23 őket halálra üldöző emberek elől elrejtette; aztán pedig nem a rendes úton, hanem a kőkerítésnél épült házának az ablakán bocsátotta ki és így segítette elő a megszabadulásukat, egyszersmind pedig .Jerikónak Jósua és az izraeliták által való bevételét. Ε tettnek viszonzásáúl a győzedelmes izraeliták Ráhábot hozzátartozóival együtt, a Jerikóra mért romlástól és ítélettől megkímélték, sőt őt a választott nép kötelékébe befogadták és megkülömböztetett tisztességre méltatták. Ráháb életben maradását a bűn kárhoztatásától való megszabadulás előképéül tekintette mind a zsidó hagyomány, mind a héberekhez írott levél (11 3 1) tanúsága szerint az őskeresztyén köztudat és Jakab apostol szintén úgy mutatja fel ezt a cselekedetet, mint a Ráháb hitének bizonyítékát; amennyiben az a kanaánbeli tisztátalan életű nő szilárdan meg volt győződve afelől, hogy Izrael Ura Istene az egyedüli, mindenható Isten mennyben ós földön {Jos 2 911 l), akinek senki ós semmi sem állhat ellene. Ε hitéből önként következett az a cselekedete, hogy saját élete veszélyeztetésével és feláldozásával az Isten akaratának megvalósúlását mozdította elő. Ezt a hittől sugalt és hitben véghezvitt cselekedetet Jakab, a Ráháb bűnbocsánat nyerésének ós Isten előtt való megigazulásának okáúl, forrásáúl tekintette. Ezek alapján és mindezt egybefoglalva, a 17. versben már kifejezett gondolatot még határozottabb ós nyomatékosabb módon hangsúlyozza az apostol, kimondván, hogy „amiképpen a test, lélek nélkül holt, azonképpen a hit, cselekedetek nélkül szintén holt" (26. v.); aminek nem az az értelme, hogy a hitnek a cselekedetek kölcsönzik az életet és a ható képességet, hanem az, hogy a cselekedetek nélkül való hit, lényegére és minéműsógére nézve olyan, mint az a test, amelyben nincs lélek és így az ilyen holt hitnek nincs értéke, jelentősége, még kevésbbé pedig idvezítő ereje. Mielőtt e tételre nézve a Jakab ós Pál felfogásának és tanításának párhuzamos megvilágításához kezdenék, jelzem, hogy Lutherig senki sem vizsgálódott behatóbban afelett, ha vájjon ez a két apostoli férfiú egyező, avagy eltérő véleményben volt-e a megigazulásról, illetőleg a hit és a cselekedetek egymáshoz való viszonyáról. Luther mélyen járó dogmatikai elméje azonban, a Protestantismus sarkalatos dogmájáúl elfogadott páli megigazulástannal nem tartotta összhangzónak a Jakab nézetét és így történt az, hogy főképpen a német tudósok ebben a tekintetben eltérő eredményekre jutottak. Némelyek közvetlenül Luther nézetéhez
