Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

214 Dr. Zsilinszky Miliüly. a vád ellen, és ennek bizonyságául, hogy ők semmiféle eretnekséget nem követnek, hítczikkelyekben foglalták össze meggyőződésüket. Ugyanilyen nyilatkozatokat adtak be az akkori pozsonyi országgyűlésnek is. A felvidéki öt város : Kassa, Lőcse, Bártfa. Eperjes és Szeben ev. lakói 1549-ben nyújtották be saját hitvallásukat, az úgynevezett „confessio pentapolitanát". Példájukat követte 1558-ban Körmöczbánya és 1559-ben Selmeczbánya is. Oláh érsek azonban nem nyugodott. 0 azon ürügy alatt, hogy a kath. egyházi javakat számba akarja venni, kieszközölte a királynak beleegyezését arra nézve, hogy az ő érseki hatóságához tartozó apátokat, prépostokat és más egyházi főhatóságokat kérdőre vonhassa, s azoknak megválasztási, vagy kinevezési okmányait megvizsgálhassa. Ezen czíin ós ürügy alatt maga elé idézte a protestáns papokat is. Midőn azt látta, hogy kevesen jelennek meg, új kérelemmel fordúlt a királyhoz, hogy az illető lelkészek ügyeinek megvizsgálására kiküldendő helyetteseit karhatalommal ruházza fel. Ezzel maga ellen zúdította az országos rendeket, akik az 1557-dik pozsonyi országgyűlésen megbotránkozással fogadták Oláh Miklós érseknek azon eljárását, mely szerint a templomokra kifüggesztett levelekben sürgette a lutheránus eretnekeknek kiirtását. Ez móltón felingerelte a felvidéki prot. vallású városok követeit; de a kath. többség mégis olyan határozatot foglalt a törvénybe, mely felzavarta az egész országnak nyugalmát. Ki lett mondva többek között, hogy „a kath. főpap urak s ezeknek helyettesei az egyházak és kerületek megvizsgálása végett szabadon járhassanak ; a kegyurak által ebben ne akadályoztassanak, se a papok vétkeinek, rosszaságának és bűneinek megbüntetésében. Ha az egyháztól bármely birtokok, egyházi javak és jövedelmek idegen kezekre kerültek volna, azok visszavétessenek. Ha pedig a plébánosok ós a javadalmak igazgatói ezt tenni nem akarnák, vagy nem bírnák, avagy nem mernék megtenni, akkor ezt az ő főpapjaiknak s feljebbvalóiknak megtenni mindenkor szabad legyen". Ez a rendelkezés tág teret nyitott a kath. papságnak arra, hogy a kath. püspökök, tetszésük szerint magok elé idézhessék a protestáns papokat is, — és hogy azokat arra szorítsák, hogy a primás részére engedelmességi esküt tegyenek le ! Ferdinand király ennek alapján 1558. jul. 24-ón kibocsátott rendeletében úgy magyarázta ennek a törvénynek valódi értelmét, hogy ennek czólja a hittóvedő felekezeteknek az igaz keresztyén hitre való visszavezetése. Az érseknek