Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

212 Dr. Zsilinszky Miliüly. De hiába, a „rabies theologorum" lehetetlenné tett minden kiegyenlítést. Nem csak Tridentben nem bírták megszűntetni az egyházi bajokat — amiről külön is fogunk még szóllani — hanem hazánk protestánsai is meghasonlottak egymással. Ezt a sok felekezetet látva, méltán kérdezhetnők : hová lett a keresztyénség lelke? Van dogma sok, de hol a Krisztus ? Itthon 1546-ban a szepességi városok lelkészei az eperjesi zsinaton kijelentették, hogy a „keresztyén tudomány articulusainak azokat kell tekinteni, melyek az ágostai hitvallásban ós a Melanchton „Loci communes"eiben foglaltatnak. És, ha a testvérek közfii valaki ezektől eltérőleg mást tanítana, arról értesíteni kell az esperes urat, hogy intózkedhessék. Az itt hozott zsinati czikkek iskolákról, ünnepekről, szertartásokról, esperesi látogatásokról, papszentelésről és papválasztásról szólanak. Ezekből látható, hogy már a zsinatot megelőzőleg is voltak a lelkészek között archidiakonusok. vagy seniorok, — ami azt jelenti, hogy az e vidéken levő ev. egyházak némi intézményes kötelékek által össze voltak kapcsolva. Ez a szervezkedés világosan mutatja azt is, hogy a gyülekezeteknek nagy része már nyiltan elszakadt a r. kath. egyháztól. Fájdalom, mutatja azt is, hogy a Lutherhez ragaszkodó hívek a kálvinistákat nem is tartották igazi protestánsoknak, — aminek az lett a szomorú következése, hogy azok külön szervezkedtek. Ezen kívül az anabaptisták is külön felekezetté lettek. A sok uj felekezet között méltán merülhetett fel a kérdés : hová lett az igazi keresztyénség szelleme ? Hol a krisztusi lélek ? Ezek a körülmények arra indították Ferdinand királyt, hogy a reformatió terjedésének meggátlása czéljából az országgyűléshez fordúljon. Ez aztán az 1548:11-dik törvényczikkben kimondotta, hogy „az istenitisztelet és vallás előbbeni — katholikus módjára visszaállitassék és az eretnekek mindenünnen kipusztítassanak." Ezzel megkezdődött az a nagy küzdelem, mely a r. kath. egyház és a Rómától elszakadt evangélikusok között, kisebb-nagyobb mértékben századokon át tartott, és fájdalom, némely vidéken — bár szelídebb alakban — még mindig tart. Két évvel később az alföldi evangélikusok is mozogni kezdettek és J5ő0-ben Petrovics Péter temesvári várparancsnok és nagybirtokosnak vezérlete alatt tartottak külön zsinatot Tornyán, és hoztak szabályokat a lelkipásztorok tisztéről, erkölcsi életéről ós papi ruházatáról. Meg kell