Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira

210 Dr. Zsilinszky Miliüly. reformationis" alapján szervezkednek is. Tényleg ezt meg is tették és első püspökjüket 1545-ben Medgyesen Wiener Pál nagyszebeni lelkész személyében azonnal meg is választották. * Részint ez a példa, részint az idézett országos törvény arra figyelmeztette az egymás között már meglehetősen egyenetlenkedő evangéliomi protestánsokat, hogy ők is szervezkedjenek és a magok hitelveinek megfelelő egyházi alkotmányról gondoskodjanak. Természetes, hogy a pápás egyháztól elszakadt úgynevezett eretnekek nem követhették a régi kath. egyháznak szervezetét és kormányzati elveit, amelytől a tapasztalt visszaélések miatt elváltak; hanem követniök kellett azokat az elveket, melyeket az evangéliom alapján a reformátorok vallottak. Új egyházalkotmányra volt szükség. Midőn erről kezdtek gondoskodni, akkor csakhamar meg kellett győződniük arról, hogy könnyebb a bírálgatás, mint az alkotás. Könnyebb tiltakozni a főpapság erőszakoskodásai és visszaélései ellen, mint azok helyett egy jobb és czélszerűbb alkotmányt megteremteni és a szabadság nagy elvét a renddel és fegyelemmel összeegyeztetni. Arra is kevesen gondoltak akkor, hogy a józan ész előtt még könnyen meghajlik a nagy közönség is : de a sziv. a kedély ós érzeiem világa mélyebben hat a nagy tömegek lelkére. Ebben keresendő oka annak a jelenségnek, hogy a nép tömegei nehezebben váltak meg a kath. egyháznak szívreható és megszokott vallási szertartásaitól, művészi oltáraitól, a Megváltónak és a Szűz Máriának és más szenteknek képeitől. — mint a műveltebb és inkább az észre támaszkodó emberek. Innét magyarázható az a tünemény, hogy a műveltebb emberek, akik ismerték a reformatiónak igazi okait; ismerték a főpapságnak nagyravágyását, vagyonszeretetét és romlottságát, könnyen hajoltak a reformátorok tanaihoz. De a nagy néptömegek csak lassan fordultak el a megszokott kath. szertartásoktól. A reformátorok jól ismerték a népnek külsőségekhez való ragaszkodását; éppen azért eleinte nagy kíméletet tanúsítottak a vallási kegyeletnek külső tárgyai iránt. Innét van, hogy például a szent képeket és kath. papi ruhát az albával együtt sokáig tűrték és viselték. Azonban ennél nagyobb baj mutatkozott abban, hogy a lutheránusok csakhamar meghasonlottak a Kálvin tanához csatlakozott reformátorokkal. Dévay Biró Mátyás, Szegedi Kis István ós Kálmáncsehi Sánta Márton a saját hitelveik védelmezése