Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira
Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 209 A bűnöknek pénzen való megváltása elleni fellépés kétségen kívül sértette a főpapságnak anyagi érdekeit, s ebből magyarázható meg az a nagy felháborodás, amely az után Európa minden művelt országában következett. Hogy Luthernek fellépése hazánkban is minő vallási forradalmat idézett elő, azt világosan mutatják az 1523-ban és 1525-ben hozott országos törvényczikkek, melyeknek egyike a Luther pártfogóit eretnekeknek nyilvánítja és fej- és jószágvesztéssel bünteti; a másika pedig azt rendeli, hogy a megégetendő lutheránusok jószágai a királyi fiskusra, vagy földesuraikra szálljanak! Világos ebből, hogy itt is az anyagi érdek lép előtérbe. Az előrebocsátott küzdelmek indító okai teljesen feleslegessé teszik azon küzdelem természetének ós indító okainak részletesebb magyarázatát. A talált hazai viszonyok miatt eleinte kevesen érdeklődtek a fent említett törvények végrehajtása iránt; de a mohácsi vész után következett események, különösen az országnak két ellenkirály alatt két részre való szakítása után ismét előtérbe nyomóit az egyházi rendnek külön küzdelme a vagyonért és az ezzel járó főhatalomért. A politikai viszonyok az egyházi viszonyokra is nagy hatást gyakoroltak. A katholiczismus erősen ragaszkodott uralmának főeszközeihez, s mindent elkövetett, hogy a keletkezett új vallásfelekezetek terjedését lehetetlenné tegye. Már az 1548-diki országos törvény nemcsak Lutheránusokról, hanem már Zwingli és Kálvin követőiről; továbbá anabaptistákról és sacramentariusokról is kárhoztatólag beszél. Az 5-dik törvényczikk azt állítja, hogy az ország összes rendei ós karai egyetértenek abban, hogy az isteni tiszteletet és a vallást előbbeni állapotába kell visszahelyezni és az eretnekséget megszüntetni. Ezt pedig ekképen gondolják elérhetőnek, hogy minden egyháznak az élére minél-előbb egyházi tudós férfiak kerüljenek, akik a rájok bízott nyájat szóval és példával tanítsák·, ós egyúttal arról is gondoskodjanak, hogy ezek és helyetteseik a hatóságuk elé rendelt más egyházi tisztviselők is kötelességeiket teljesítsék. Minden vidékre főespereseket, ós espereseket ós másokat kell választani, akiknek feladata a népet tanítani, — akik mellé „jó prédikátorokat kell adni, hogy a régi vallás és a korábbi isteni tisztelet mindenütt helyre álljon." Ennek a törvénynek meghozatalára kétségen kívül az a körülmény indította az országos rendeket, hogy az erdélyi szászok, akik korán csatlakoztak a reformatióhoz, még ezen országgyűlés előtt tartották meg első' gyűlésüket — úgynevezett zsinatjukat — melyben kijelentették, hogy ők az ágostai hitvalláshoz csatlakoznak és a Honterfóle „Libellus Theol. Szaklap XIII. évf 14
