Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira
206 Dr. Zsilinszky Miliüly. inkább világi örömeinek élt, mint főpapi kötelességeinek és a Krisztus evangéliomának. A régi hazai törvényeknek egész halmaza tiltakozik a papságnak jogtalan és törvénytelen vagyonszerzési törekvései ellen — és az ezzel járó fényűzés és erkölcstelenség ellen. De mind hiába! A püspökök a vagyonszerzésnek tisztességtelen módjától sem riadtak vissza, daczára mindazon törvényeknek, melyek e tekintetben századokon át hozattak. Bakács Tamás érsekről meg van írva, hogy azon törvények daczára, melyek megtiltják, hogy a püspököknek egynél több javadalmas birtokuk legyen, δ mintegy negyven birtokot szerzett össze külömböző módokon. Mint az ország leggazdagabb embere, δ tartotta kölcsönökkel a szerencsétlen II. Lajos király udvarát is. Hogy a vallási reformatió kezdetén minő szellem uralkodott hazánkban a püspökök között, azt sok igazhívő kath. történetíró jegyezte fel, akikről senki sem teheti fel, hogy ellenséges vallási érzés vezette volna tollúkat. Az akkori pápai nuntiusok, akik hazánkban megfordultak, igen sötét színben tűntették fel az akkori magyar püspököket. De saját hazai egykorú emlékeink is, például az erdélyi püspököt fukarnak, iszákosnak és nyerészkedőnek; Várday Pált és Szalkay László egri püspököt nagyravágyónak, önzőnek és uzsorásnak ; Móré Fülöpöt és később Zsigmond pécsi püspököt hasonlóképpen fösvény kereskedőnek ; Deák Pál veszprémi püspököt pedig paráznának festik. 1) A római udvar magyarországi követői, például Burgio Antal báró és Campeggio bibornok, akik a „humanisták" hírében állottak, élénken érezték a római egyház romlottságának okait. Mint ilyenek sohasem kicsinyelték a Luther által megindított egyházjavítási mozgalom erkölcsi értékét. Sőt Campeggio, aki Németországban közvetlen tanuja volt a reformatio küzdelmeinek, teljesen érezte Luther irodalmi műveinek jelességét és csak sajnálkozni tudott afelett, hogy azoknak megczáfolására senki sem vállalkozott. 0 és társa ismételten hangoztatja, hogy „az egyház testét elborító sebek" orvoslására csak egy gyógyszer van, t. i.: a vallásügyének, az egyház méltóságának már régóta várt restauratiója. Mindketten bíztatták a pápát a szükséges reformok keresztülvitelére. Sőt Campeggio 1524. év nyarán a regensburgi gyűlésen „a clerus erkölcsi életének javítására" vonatkozó statutum elkészítésével is foglalkozott. Ismert dolog, hogy Luther a törököt is vallásosabbnak és erkölcsösebbnek tartotta, mint az akkori keresztyénség fejét—a római pápát. ') Messer követségi titkár jelentése V. ö. B. Nyáry Albert a „Századok" 1869. évf. 239. 1.
