Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Zsilinszky Mihálytól: Visszapillantás a hazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira
Visszapillantás a liazai ev. egyháznak XVI. századbeli zsinataira. 205 meg; ne feledjük azt se, hogy akkor még a hazai cultúra igen alacsony fokon állott. Kevés embernek jut eszébe, hogy akkor még a világi elem egyáltalában sem írni, sem olvasni nem tudott. A királyok is írástudatlanok voltak, s éppen nem lehet csodálkozni, hogy azok a kormányzás terén egészen a papság tudományára és tanácsaira voltak utalva. Történelmi tény, hogy a keresztyén papok voltak a földmivelésnek és az iparnak is első terjesztői. Ok tanították a népet állandó lakások építésére; fák és hasznos növények ültetésére és ápolására. Lehet-e csodálkozni, hogy mikor a királyok és a népek azt látták, hogy a keresztyén papság a lelki szolgálaton kívül, még az állam közigazgatásában és a törvénykezésben is elől áll, akkor ez a papság, mint a közéletnek nélkülözhetlen tényezője, önkényt, a köztiszteletnek és szeretetnek tárgyává lett? Ipolyi Arnold, jeles kath. püspök ós történetíró egyik beszédében ezen szavakkal sorolja elő a régi kath. papságnak érdemeit és mindenre kiterjedő munkásságát: „Az állami és községi administratió ügyeinek egész tömege foglalta el egész idejüket. Ott volt — úgymond — az országos és megyei levéltár. A monostorok — mai nyelven szólva — valóságos közjegyzői és telekkönyvi hivatalok voltak; úgy, hogy minden köz- és magánjogi hiteles ténykedés, jog és birtokváltozás terhelés, iktatás, átvétel, szerződés, végrendelet, tanúvallomás, hitelesítés, másolás s több efféle, itt készült és itt ment végbe. Amig levéltáraink számos oklevelének fogalmazói és írói csupán a szerzetesek voltak: addig más társaik birtokbeiktatásoknál és határjárásoknál járták a vidéket. Ismét mások külföldi követségekben jártak, vagy az országos kormányzat körül dolgoztak, mivel a világiak között ilyen munkára való erők nem voltak kaphatók". 1) Valóban a mai kor gyermeke alig képes elképzelni azt a kort, melyben egyedül a papok végezték mindazt, amit ma a világi közigazgatás és törvénykezés összes közegei végeznek. Ne feledjük, hogy akkor még a haza védelmére is a püspökök tartoztak fegyveres erőről gondoskodni; várakat építeni, azok védelmére állandó katonai bandériumokat tartani és azokat a harczba vezetni. Ne feledjük azt se, hogy például a mohácsi csatában öt püspök esett el, ós a fővezér Tomori érsek volt! Mindez hozzájárult azon tekintély és hatalom gyarapításához, mellyel a kath. főpapság tényleg bírt. Nem csoda, hogy ilyen tekintély mellett az ezzel járó hatalom és világi jólét lassanként megrontotta a papságnak erkölcseit. Általában közismert dolog, hogy a XV. század végén ós a XVI-dik század elején a magyar püspöki kar L. a Czinár Mór felett mondott emlékbeszédét.
