Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. 21 erkölcsi bizonyosság, amely értéktelen mindaddig, amíg külsőképpen kifejezésre nem jut. Visszatérve a 14. versben jelzett ellenfélhez, akiben nincs meg valósággal az, amit színlel és amivel kérkedik (ezért κενός): az írásból vett két példával világosítja meg az apostol a szóban forgó hit lényegét ós minéműségét. íme Ábrahám, a választott népnek és a hívőknek apja, az Isten akarata iránt való engedelmességével bizonyította be, hogy micsoda a hit lényege; továbbá Ráháb, a pogány parázna nő, aki Izrael népéhez való hűségéről saját élete veszélyeztetésével tett bizonyságot, nyilván megmutatta, hogy milyennek kell lenni annak a hitnek, amely megszabadít a kárhozattól és az Isten népe méltó tagjául való elismertetésnek bizonyos záloga. Ábrahám hite cselekedet volt. Minden habozás és késedelem nélkül engedelmeskedett Isten parancsának és kész volt megáldozni egyetlenegy fiát. Ám, mivel hogy azt cselekedte (

Gen 22,

1

6): beigazolta, hotjy az ő Urában Istenében vetett hite abban nyilvánult, hogy Urának Istenének akaratát egyedüli és tökéletes érvényű parancsolatúl elismerte és iránta feltétlen engedelmességet tanúsított. Nyilvánvaló ebből, hogy az Ábrahám cselekedetének indító oka, tényezője a hit, vagyis a szöveg szavaival élve — r/. των Ι'ργων ή n

ίοτις έτελειώϋ-η (22. ν.). Mikor azonban Jakab itten cselekedetekről beszél, nem gondolhat, nem is gondol a törvény cselekedeteire, sőt voltaképpen nem is több, hanem csupán egy cselekedetről szól, mint olyanról, amely az Ábrahám hitének bizonysága. Ezzel valami szokatlan és merész gondolatot hangsúlyoz a mi Jakabunk. Mert hát az Ábrahám cselekedete még mindennapi emberi felfogás szerint is rémes tett volt. Erkölcsi érzésünk borzadállyal fordul el az olyan apától, aki kész volna a saját egyetlen fiát máglyán megáldozni. És vájjon nein iszon>;atosság-e az ilyen cselekedet a szent és igaz Isten előtt is? Úgyde az Ábrahám cselekedeté nem a test és vér indításából, sem nem emberi rendelésből, vagy valamely külső okból történt; mindez együttvéve sem volt volna képes őt ilyen tettre rábírni. Ez kizárólag az ő hitének műve, bizonyítéka, cselekedete, ή πίσιις σινι'ργει τοις ϊ'ργοις αντον, a hit volt az 6 munkatársa, cselekedetének végrehajtója. Mint ember, képtelen volt volna arra a cselekedetre, de a benne élő és ható hit ösztönözte, sugalmazta és ihlette őt arra, hogy cselekedje azt, amit sem ő, sem más halandó ember önszántából megtenni nem bírna. Ε szerint Ábrahám cselekedeteiben, nevezetesen istenfélő kegyes életében, engedelmességében, tettében egyaránt a hit erejét, támogatását, felmagasztosító, megigazító voltát szemléljük, vagyis azt, hogy a hit mimódon jut el a teljes, tökéletes kifejlődéshez, azaz ahoz a czélhoz, ahol az ember meg-