Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Daxer Györgytől: A római levél első szakasza 1,18—3,20

A római levél első szakasza Iis—320· Ha az első fejezet tartalmának fenti vázolása helyes, akkor — azt hiszem — ki is mutattuk, hogy az apostol 1 ,

8_

3

8-ben való fejtegetései sehol sem szolgáltatnak okot arra, hogy bárhol is csak a pogányokra gondoljunk. Ellenkezőleg az apostol végig általában ugyanazon istentelen és erkölcstelen embereket tartja szem előtt. Evvel szemben nem lehet arra hivatkozni, hogy a bűnök, melyeket az apostol szakaszunkban rajzol, csak a pogányok közt voltak elterjedve (L. pl. Mayer E. i. h. 105. 1. jzet). Hiszen a 23. versben az apostol Zsolt.10620 szavaival él és talán Deut. 4

1

2-!9 is szeme «lőtt lebegett, mikor e verset írta. Az itt valamint Deut. 5

8k. és Ex. 20.

4

k. megtiltott bűnről van a mi versünkben szó, úgyhogy igen valószínű, hogy Pál épen Izráelnek itt rajzolt bűneire emlékeztet versünkben. Azután miképen ezen bűnre a 25. versben az idegen istenek imádása következik, úgy következett Izráel történetében is az istentelenség, az ασέβεια e két formája egymás után, még pedig úgy a pusztai vándorlás korában (Ex. 32

W

). Zsolt. 106,

g

k. Act. 7

3

94

1 a képtisztelet és Num. 25 Deut. 4

3 Zsolt. 106 2

8kk Act. 7

i

2k. a Baal tisztelete), mint a birodalom kettéosztása után az északi országban, Izráelben (1 Kir. 12

2

G-3

3 a képtisztelet Jerobeam alatt és 1 Kir. 16 3

) a Baal imádása). Sőt a 23. versbeli képimádást itt is a 24. versben oly bűnök követik, mint Ex. 32,_

e-ben az aranyborjú imádását, t. i. eszem-iszom és nemi kihágás. Szóval nem valószínűtlen, hogy itt épen Izráel népének bűnei lebegtek az apostol szemei előtt, mikor az istentelen embereket jellemezte. És ha az istenképek, melyeket a 23. versben felsorol, nemcsak az arany borjúra és a betheli és a dani istenképekre, hanem esetleg a római császári emberkultuszra vagy az egyptomi Ibisre, apisra s kígyókra is emlékeztetnek (v. ö. Masznyik i. m. 71. 1. jz. Weiss i. in. 86. 1. Luthardt i. m. 407. 1.), úgy nem szabad elfelejteni, hogy az apostol nem is akarta csak a zsidók bűneit leírni, hanem általában az istentelen és igazságtalan emberekét. Hogy nem csak a pogányokra gondolt, ennek bizonyítására elég, ha kimutatjuk, hogy a zsidók bűneire is gondolt. Ugyanez okból nem szólna a mi felfogásunk ellen az sem, ha a 26. versben