Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

188 D. F.rdős József. életükkel igazolják, hogy a romolhatatlan erkölcsi értékek és javak birtokosai. Ez értékek és javak közül instar omnium felemlíti Jakab az igazság gyümölcsét, vagyis a békességnek mint vetésnek az eredményét, azt akarván mondani más szavakkal, hogy akik a békességet munkálják, azoknak a békesség áldása, tudniillik az igazság jut osztályrészül. Ez az igazság ethikailag nem egyéb, mint az embertársaink iránt megnyilatkozó objektivitás, pártatlanság, mely azt tartja és vallja igaznak, ami valósággal igaz az Isten igéje és az erkölcsi törvény szerint. Eképpen lesz a békesség a népek, nemzetek életének, egymáshoz való viszonyának és az egyetemes test­vériségnek lételeme, atmosphaerája. Utójára hagytam Jakabnak a békességes tűrésről elmon­dandó felfogását. A μα·/.ρο'Ημία (5 1 0) nem azonos fogalom a ύπομονίν&\ (1 3), sem a v.a/.on άΰειαval (5 1 0), mert amaz a ki­tartás átalánosabb fogalmát, emez a szorongattatások, bajok elszenvedését, míg μα/.ροϋιμία úgy a sérelmekkel és bántal­makkal, mint az ezeket előidéző emberekkel szemben tanú­sított békességes tűrést jelenti. Az apostol abból a tapaszta­latból indul ki, hogy a természeti mostoha viszonyokat, a mindennapi próbákat, keserveket még csak eltudják szenvedni a hívők, mert megnyugosznak az Úr végzésében, akitől jó adomány és tökéletes ajándék száll alá és aki a rosszat is javunkra tudja fordítani: ámde ha az emberek gonoszsága és tökéletlensége miatt kell szenvedni: ekkor már elszakad a türelem fonala és a zaklatott kebelből kitör a zúgolódás. Ez állandó tünet a társadalmi életben. Indokolt tehát a buz­dító szózat: „Legyetek békességes tűrők atyámfiai azúrnak eljövetelóig" (5 7). Mivel azonban ez az időpont naptárilag bizonytalan ós az erőtelen hívőknek úgy tűnik fel a helyzet, mintha az Úr szabadítása a veszedelmek és viszontagságok között késedelmezne, vagy talán el is maradna, holott a gono­szok ugyancsak sietnek örvénybe sodortatni martalékúl szánt embertársaikat: evégből ajánlja az apostol a békességes, azaz hosszantartólag nyugodtsággal és reménykedő várással való türelmet, ami a keresztyén hívőre, mint erkölcsileg a szeretet királyi törvénye szerint élő emberre nézve mindig az Isten által megállapított czélhoz vezető út és mód. Hogy pedig a békességes tűrés sikerét elmaradhatatlanul meglátja a hívő, ezt az apostol két példára való hivatkozással világítja meg. íme a földművelő, szántóvető ember nyugodtan, bizoda­lommal várja, míg az őszi és tavaszi termékenyítő eső érlelésre készíti elő a termést, melyet aztán ő, mint a föld drága gyümölcsét az aratáskor betakaríthat a csűrébe. Ekép­pen kell a keresztyénnek is a hányattatások és küzdelmek közepett türelmesen várni az Úr szabadításáig, meggondolván, hogy az ő békességes tűrésének áldása hasonlíthatatlanúl

Next

/
Thumbnails
Contents