Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 187 aminek az értelme az, hogy a szelídlelkűség a bölcseségből ered, tehát a nyilvánulása és ténykedése bölcsesógről tanúskodik. Szelid ember kerüli a veszekedést, czivakodást, izgató jeleneteket, mert az okosság azt javalja néki, hogy cselekedeteit az ő tisztességes, szép életéből, bölcseségnek szelídségével igazolja. Itt is a szelídség az a társadalmi erény, mely a belátás és higgadt megfontolás bizonyítéka. Talán felesleges is megjegyezni, hogy ez a nemes lelki tulajdonság teljesen mentes attól az érzelgős, nyájaskodó, modern társadalmi modorosságtól, amely álarcz alatt hamisságot, szívtelenséget, hitetlenséget rejteget, noha külsőleg jámborságot, szeretetet, igazságérzetet színlel. Jakab nem is emberi példaképekre gondol, midőn a szelídlelkűség erényét a keresztyén társadalom egyik kiváló ethikai alapfeltételéül hirdeti, hanem irányítja a hívők figyelmét a legfenségesebb erkölcsi eszményképre Jézusra, aki így tett bizonyságot önmagáról: „Tanúijátok meg éntőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok" (Mt 11 2 9). Ez a jézusi szelídség és alázatosság, mint keresztyéni ikererény, méltó kifejezésre jut a Jakab erkölcsi világnézletében. Még két ilyen egyéni erényről szólok, amely a Jakab felfogása szerint tulajdonképpen társadalmi vonatkozású erkölcsi tényezővé válik. Ε kettő a békesség és a békességes tűrés. Ami a békességet illeti, az apostolnak erre vonatkozó tétele καρπός δικαιοσύνης εν είρήντ] σπείρεται ιοίς ηοιονσιν ειρήνην (3 1 8) közvetlen gondolatbeli rokonságban van az Idvezítő eme kijelentésével : μακάριοι ο'ι ειρηνοποιοί, ότι ( αυτοί) νιοι ϋεον •λλη&ήαονται (Mt 5 9.). Α békesség ellentéte a háborúságnak és minden gonosz cselekedetnek (3 l 6), eszerint az a nemes hajlam ós buzgó törekvés, amely bármi rombolási és bókételenkedő irányzattal vagy jelenséggel ellentétben az alkotó, gyarapító, áldásos és maradandó értékű eredmények létrehozásában gyönyörködik. Ezt az erényt virágként ápolni, elvként hirdetni, megleyósét és hatását tettekkel bebizonyítani keresztyéni hivatás. Úgy kell élni minden hívőnek, mintha a békesség magvetője volna. A keresztyén társadalom nagy szántóföldjét a békesség magvaival kell bevetni, hogy aztán ezekből a magvakból kicsírázzék, meggyökerezzék és sudárba szökkenjen a békesség ama díszes termőfája, melynek gyümölcse az igazság. Ilyen képleges módon szemlélteti Jakab a békességet, az azt munkálókat és annak áldását. A ποιοϋντες ειρήνην és az ezzel azonos ειρηνοποιοί jelzés tehát azokat illeti meg, akik ama legnagyobb* békefejedelem a Krisztus nyomdokiban járva és Ot híven követve, az Istennek szeretettől sugalt akarata szerint békességben, azaz erkölcsi benső összhangban és zavartalan épségben futják földi pályájukat és
