Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája, 19 nélkül (Rám 3 2 8), a másik a prófétai kijelentés (Hab 2 4) alapján positive hangsúlyozza, hogy az igaz hitből él (Gal3 x i). Hogy Jakab miképpen vélekedett a megigazulás okáról, azt kifejti levele második részének 14—26 verseiben, ahol is az élő hit és a holt hivés lényegét mintegy vitatkozó elemzés rendén állapítja meg. Azzal kezdi, hogy „micsoda haszna van annak atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, azonban cselekedetei nincsenek? Vájjon képes-e őt megtartani a hit?" (14. v.). Itt tehát az apostol nem, olyan embert állít elibénk, akinek hite van, hanem olyant, aki azt mondja magáról, hogy néki hite van, noha kérdéses, ha vájjon csakugyan hisz-e? Ebből nyilvánvaló, hogy az a hit, melyet Jakab az idvezűlés kútfejéül elismer, nem azonos azzal a hittel, amelyről a levélben jelzett valaki azt állítja, hogy az nála megvan. Ez szerintem azt jelenti, hogy Jakab a megigazulás okául ugyanazt a keresztyén hitet vallja, amelyről az egész írás tanít; ellenben az a hit, amellyel az ellenfele kérkedik, nem igaz hit, hanem csupán hivés, azaz a hit dolgaira és tényeire vonatkozó valamelyes felfogás, a hit erejéről alkotott olyan hézagos, vázlatos fogalom, és torzképzet, amelyet az illető egyén hitnek nevez, ha szinte az végképpen nem az evangéliomi idvezítő hit. Azért teszi fel az apostol a kérdést, hogy vájjon az ilyen állítólagos, úgynevezett hit, képes-e megtartani azt, aki azzal dicsekedik és idvezűlését attól várja, holott az apostol mondása szerint annak az embernek cselekedetei nincsenek. A kérdés gyakorlati megvilágítása végett példát hoz fel a hit erejének és hatásának igazolására. Ha — úgymond —férfi vagy nő ruhátlanul van előtted és szűkölködik a napi eledelben, valaki pedig közületek azt mondja nékik: Menjetek el békességben, melegedjetek meg és lakjatok jól, azonban nem adtok nékik azt, amire a testnek szüksége van : micsoda haszna van annak? (15. 16. v.). Ebben a mindennapi életből kölcsönzött kérdésben benne van a felelet, mely szerint bármily kenetesen és édeskésen csengő, de üres szavakkal is, nem segít senki a szegényeken ós szűkölködőkön, akiknek ruhára és eledelre van szükségök ; mert ugyan mit ér azzal bárki is, ha szükségében, nyomorúságában szépen hangzó szavakkal akarják kielégíteni, vagy, ha még oly nyájasan mondogatják is néki: Isten áldjon meg édes felebarátom!, azonban a könyörülő, résztvevő szeretetet ridegen megtagadják tőle. „Eképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, holt, magában véve"; cselekedetek híjjával. azaz áldásos nyilvánúlás nélkül olyan, mint a holt, élettelen test. Nincs benne erő, mozgás, lélek, élet; következésképpen nem képes idvezíteni. Az ilyen élettelen, rideg alakoskodást már a pogányok is elitéltek, amikor példánakokáért Piautas így szól: Quid te retulit 3*
