Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája. 179 Egyéni erények. A keresztyéni erkölcsi élet alapja (το αίτιον του τελείου έργου, Oecumen.), az egyéniség kiváló dísze a bölcseség, σοφία, ugyanaz ami amelynek birtokában emberi létünk összes viszontagságai elviselhetőkké válnak, sőt az Istentől elibénk tűzött czélboz vezető ösvényeknek, a tökéletesedésre nevelő eszközöknek bizonyúlnak. Ez az erény Isten adománya, minek következtében többó-kevésbbé mindenki részesül benne, aszerint amint a Teremtő a szellemerkölcsi képességeket jónak látta osztogatni kinek-kinek. Ezzel a talentommal tehát sáfárkodni kell. Aki parlagon heverni hagyja, vagy ügyet sem vet rá, mintha semmibe sem venné az értékét, arra nézve a bölcseség holt tőke, földbe elásott kincs, amelynek hiányát akkor érzi a legjobban, amikor éppen a legnagyobb szüksége volna rá. Jakab konkrét példák szem előtt tartásával tárgyal erről a pontról is, és kicsoda tagadhatná, hogy azóta szintén voltak és ezután is minden időben lesznek a gyülekezetekben olyanok, akikben emilyen vagy amolyan okok folytán megfogyatkozik a bölcseség kegyelmi ajándéka ós emiatt nem τέλειοι ν.αί ολόκληροι s nem tudják felismerni Istennek paedagogiai eszközeit és czélját (1 4). Viszont másoknál a bölcseség világító fénye sötétül el, minek következtében kérkednek az igazság ellen és hazudoznak, mintha valami ihletésszerű motívumok késztetnék őket a szólásra (3 1 4); pedig ez a bölcseségféle képesség a bűnös föld talaján az érzéki lét terén sarjadzik ki és gonosz szellemek tenyésztik s hatása romboló, kárhozatos (15. v.). Erről az álbölcselkedésről tehát ehelyütt többet nem is szólva : a keresztyén embernek azt a bölcseséget kell állítania ós értékesítenie, amely becsesebb a drágagyöngyöknél és a színaranynál és amelynek kezdete az Úr felelme. Akiben ez nincs meg és e fogyatkozás miatt az élet forgatagában megállani és kitartani képtelen: az bizodalommal, hittel kérje Istentől és megkapja (1 5). Az igazi bölcseség jellemző tulajdonsága az, hogy természetfeletti, égi eredetű ή ϊχνω&ει> σοφία (3 , 7), amennyiben Isten ajándéka és nem földi érdem eredménye; továbbá szűzi tisztaságú, άγνί, amelyhez semmi érzéki vagy tisztátalan folt nem tapad 1). Áldásos nyilvánúlásai szempontjából békességes εϊρψιγ.ή, azaz bármi viszálkodástól mentesen mindig a békesség létrehozásán ós megmaradásán fáradozik, sőt még az ellenséggel szemben is nagylelkű, és áldozatra kész; aztán méltányos, & τιει-λής, vagyis a mások megítélésében kíméletes, a közös emberi gyarlóságok kárhoztatásában mérsékelt, sőt ') Oecumenius: χαΆαρά xai αρνπαρός, υηδενΰς των ααρχιχών άντιχομένη. 13*
