Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
172 D. F.rdős József. képet rajzol elénk Jakab az ő nemes lelkületéhez és eszményi világnézletéhez illő egyszerű szavaival (4, 3_ 1 7). Első hallásra nem is gondolnók, hogy δ ily messze gondol, midőn a világi javakban való elbizakodástól óv; csakis mikor az elemezésének végéhez érve kimondja az axiómát, mely szerint „aki tudna jót cselekedni és mégsem cselekszik, bűne az annak" (17. v.); ekkor vesszük észre, mily nagy erkölcsi eltévelyedés átka alatt vannak a mammon rabjai. Ezek ugyanis kiszimetolják a helyet és körülményeket, ahol és amelyek között haszonra lehet kilátásuk. Azt képzelik, hogy mivel nékik bizonyos mennyiségű aranyra, ezüstre és bankóra van szükségük, tehát lesz is elegendő idejök annak összeharácsolására. Arra nem is gondolnak, hogy számításuk dugába is dőlhet. Azt mondogatják magukban: Ma vagy holnap majd elmegyünk ebbe meg abba a városba és ott töltünk egy esztendőt és üzérkedünk és nyerünk (13. v ). Tulajdonképpen csak példának okáért említi Jakab az üzérkedést, mint a zsidók között már az ő korában szertelenül elharapózott anyagiság egyik főeszközét, azonban mutatis mutandis üzlet mindaz, amivel a haszonleső ember az erszényét megtömni iparkodik. Némelyek a legszentebb ós legeszményibb hivatást sem irtóznak üzleti módon kiaknázni a saját előnyükre és a mások rovására. Pedig hát tudhatnák azok az emberek, amit másokkal szemben tapasztalatból tudnak is, de magukra nézve nem akarják tudni, hogy a holnapi nap megérése és annak lefolyása felől senki sem lehet bizonyos, mert egyikőnk sem tudhatja, mit hoz a holnap reánk. Aztán, ha némileg nyugodtan gondolkoznának azok, beláthatnák, hogy az δ életök is olyan, mint a pára, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Minden ember halandó ugyan és senki sem tudhatja életének végét, mindazonáltal a haszonleső kapzsi ember léte sokszorosan kétséges ós bizonytalan, mivel a vágyai tisztátalan örvénybe sodorják, még pedig előbb, mint ahogy arra elkészülve lehetne. A romlandó földi kincsekés anyagi javak után futkározó hamis atyafiaknak fel kellene érni ésszel, hogy a nyugtalan, kapkodó üzérkedés ós nyerészkedés nem lehet életczól, mert Isten az embert nem erre a végre teremtette, sőt inkább azt rendelte, hogy az δ akarata szerint fussuk pályánkat ide alant. Az ide-oda való lótás-futás és szipolyozás helyett azt kellene mondaniok: Ha az Úr akarandja, élünk is, cselekesszük is ezt vagy azt; azaz más szóval: Minden az Úrtól függ; életidőnk tartamáról éppenúgy, mint az ez alatt véghezvitt minden dolgunkról Ο rendelkezik, azt azonban megkívánja, hogy ha Ο életünknek kedvez és a tevékenységre, munkára képesít, akkor ne vakmerősködjünk, mintha a jelen és jövő idő fonalát a markunkban tartanók, és ne tökéletlenkedjünk, mintha életünket a
