Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
170 D. Erdős József. v. Hofmann 1), Erdmann 2), Huther 3), Wichelhaus 1), Wandel 5) és nézettársaik amellett érvelnek, hogy Jakab az Isten nevében való eskütételt egyátalában nem tiltja, mert amikor a mennyre-földre való esküvést, vagy más esküt kifejezetten tilalmaz, ugyanakkor az Istenre való esküvést még meg sem érinti; az ő czélja csupán az, hogy levele olvasóit a mindennapi életben tapasztalható eskiidözéstől és főképpen az esküvel való visszaéléstől óvja és az egyszerű igennel, illetőleg nemmel való bizonyságtétel súlyát, érvényét biztosítsa. Magam is ezt az utóbbi nézetet osztom azzal a kiegészítő indokolással, hogy már az ószövetségi kegyes pátriárkák, úgymint Ábrahám (Gen2\ a 33 1 ), Izsák (26 3 1), Jákób (31 5 3), majd Dávid király (1 Sám 24 2 2. 2 3), később Pál apostol (Róm'd ,) mindannyian esküdtek az Ur nevére. Mózes pedig megparancsolta a népnek, hogy az Isten nevére esküdjók (Deut 19 2 0). A prófétai kijelentés meghagyja, hogy aki esküszik a földön, esküdjók az igaz Istenre (És a 6ó l 6), sőt a kinyilatkoztatás szerint maga az Örökkévaló, mivel nálánál nagyobb nincs, akire hivatkozzék, megesküdött önmagára (i?.sa45 2 3, Zsid 6,7,7g,), azzal a kijelentéssel, hogy Ο reá esküszik minden nyelv. Ebből következik, hogy Jakab nem helyezkedhetett ellentétbe az írással és nem alkalmazkodhatott egyes jámbor atyafiak kivételes gyakorlatához, sőt az Ű:- tanítását helyesen értelmezvén, az Isten nevére való szent eskü jogosultságát és szükségességét elismerte s vallotta. Eszerint, amiképpen egyfelől a hamis és szükségtelen esküdözóst, vagy mások ilynemű bűnének megrovás és büntetés nélkül való elhallgatását rosszalja és megtiltja, aképpen másfelől a polgári hatóság, vagy valami előforduló szükség által követelt igaz/ eskütételt nem ellenzi, sőt intésébe befoglalva javalja is, hogy tudniillik ez által és ily módon biztosítsuk a mi igazmondóságunkat embertársaink javára és Isten dicsőségére. Az azonban nyilvánvaló, hogy a szentekre, vagy más teremtményekre való esküvés írásellenes cselekmény, mert az igazi esküvés nem levén egyéb, mint Istennek a mi igazságunk védelmére való segítségül hívása gébből önként következik, hogy ez a tisztelet egyedül csak Őt illeti meg és így egyetlenegy teremtményre sem hárítható át. Emellett érvényben marad az apostoli parancs is, mely szerint bárminemű reservatio mentalis és ilyesféle kertelés erkölcsi vétség, viszont az igazmondás, őszinteség, nyíltság emberi kötelesség, amelynek bizonyságáúl elegendő az egyszerű igen, vagy nem. Aki ') Die heilige Schrift Ν. Testaments. VII, 3. Nördlingen, 187C. l) Der Brief des Jakobus, erklärt. Berlin. 1881. ®) Kommentar, 3. Auflage. Göttingen, 1870. J! Akademische Vorlesungen über d. N. Testament. I. Bd. Halle, 1875. s) Der Brief d. Jak. exeget. prakt. behandelt. Leipzig, 1896.
