Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája. 163 Végűi a legembertelenebb eljárás, amelyre az elbizakodott gazdag ember rávetemedhetik, a gyilkolás, amelyet vagy előzetesen kicsikart jogtalan ítélkezés alapján hajtat végre, vagy őrjöngő dühében ós elvakultságában önhatalmúlag követ el. Akinek milliói vannak, mit nem tehet az meg és mi minden áll a rendelkezésére, amire más még gondolni sem mer? Azonban az ilyen mesés gazdagság csak czifra nyomorúság, szánalmas vergődés a fertőben. Mennél önkényesebben és pazarabban tékozolja vagyonát a dúsgazdag ember: annál nagyobb és nyomasztóbb aggodalom üli meg az agyát és szívét; mennél jogtalanabbúl és embertelenebbűl bánik felebarátjával, annál súlyosabb ítélet vár rá az idők végén ; amely kincsszomjas ember minden életörömét és életczélját a múló javak felhalmozásában keresi és találja: annak minden oka megvan a sírásra ós zokogásra ama nyomorúság miá, amely elkerülhetetlenül elkövetkezik reá az utolsó ítélet napján. Íme, ezek is megannyi bűnalakok. Mindennapi, közönséges, szinte megszokott bűn a hazugság, amely a czivakodás és érbelység szülő oka (3 ] 4). Jakab úgy szól róla, mint átalánosan elharapózott ragályról, amely miatt már az okozatok is észlelhetők a szívekben. Nyilvánúlása azzal kezdődik, hogy az ember a nyilt színigazság ellenére mást mond ós vall, mint ami a valóságnak megfelel; aztán kérkedik is az igazsággal szemben, mintha oly eszméi és erényei volnának, amelyek mellett az igazság mint tény eltörpül; végre pedig egyenesen ellenségévé lesz az igazságnak és szakadatlanul csakis olyast gondol és arról nyilatkozik, ami nem igaz. Ennek folytán a másokkal való viszonylatokban egyenetienkedések, veszekedések, ineghasonlások, összeütközések, zördülések, mórgelődós ós keserű gyűlölködés ζήλος πικρός, mint a hazugság megannyi következményei jőnek létre, amely viszont a gyülekezet ziláltságát, a társadalmi kapcsok meglazulását, a közösség szétbomlását idézik elő. Ettől a veszedelemtől való megóvást czélozza az apostoli intés: Ne kérkedjetek és ne hazudozzatok az igazság ellen! A most említett erkölcsi fekélyek tenyésztő telephelyéül tekinthető az a hamis sophia, amely nem felülről jő, hanem földi, testi ós sátáni (3 1 5). Jakab nélkül alig jutna az eszébe valakinek, hogy még ilyen bölcseség is van a világon. Az ő korában, úgy látszik, fennen hordta fejét ez a tökéletlen alakoskodás, azért illeti azt oly elítélően éles jelzőkkel. Mert hát aki a legczélszerűbb, noha emellett egyúttal a legtisztátalanabb eszközöket is sikeresen tudja alkalmazni az önmaga érvényesülése érdekében, anélkül hogy törődnék azzal, hogy emiatt másoknak keserűséget, kárt, romlást okoz, az ugy e bölcs ember lehet a saját maga kritikája szerint, de nem az ám az erkölcsi törvény szerint. Az ilyen bölcseség 11*
