Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
162 D. Erdős József. maradni az, aki a földi vagyonnal sáfárkodni nem tud, avagy azzal visszaél : rozsda, moly, tűz emészti meg veszendő kincseit, sőt azokkal együtt őt magát is. Az oktalan gazdagodás mintegy előjele a kárhoztató ítéletnek, amely a czéltalan gyűjtés folyamata alatt egyre közeledik és amikor már az aranyzacskók duzzadoznak, a magtárak színültig megtelnek és a sok esztendőre eltett vagyon felgyülemlik, akkorára beáll a vég is: az enyészet, a pusztulás, a csőd és a tönk. Ennek az elháríthatatlan veszedelemnek az oka az a jogtalanság, melyet a kapzsi, fukar vagyongyűjtők embertársaik ellen elkövetnek. A sokféle igazságtalan és méltánytalan eljárás közül mutatóul a legközelebb eső példát említi fel az apostol. Ez az, hogy a gazda a dolgosainak bérét lefogja, ezen az úton őket megkárosítja, csak azért, hogy magának ezzel is többje legyen. Az ilyen gonoszságot már Mózes szigorúan megtiltotta, mikor elrendelte, hogy a napszámos napi bére ne maradjon vissza a gazdánál másnap reggelig sem (Lev 19 1 3) és a szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjék a zsidó, akár az atyafiai, akár más nemzetbeliek közül való legyen is az, aki a földjén, vagy az udvarán, vagy a házánál dolgozik ( Beut 24 1 4). A próféta is jajt kiált arra, aki a felebarátja munkájának bérét megj nem adja (Jer 22 , s). Mennyivel súlyosabb vétek tehát ez a keresztyén társadalomban, amelyet az evangéliom szellemének kellene áthatni és vezérelni! Az illető zsarolók vegyék eszökbe, hogy az ilyen hamisan visszatartott bór az ő kezökből és erszényökből felkiált az égre megtorlásért, vindictam quasi alto clamore exposcit (Kálvin). A megkárosított, megcsalt arató munkások kiáltásai pedig eljutnak a seregek Urának, a Jahve Zebaothnak füleihez, mert ugyan quid est indignius, quam eos, qui panem ex suo laboré nobis suppeditant, inedia et fame conficere ? (Kálvin). A szegényektől elrabolt fillérek a gazdagok dőzsölési mániájának megannyi átkos forrásaivá válnak. Valami borzadalmas ellentét az. hogy amíg a szűkölködő munkások, napszámosok éheznek, nyomorognak, azalatt az ő veritékes keresményükből felgazdagodott gazdák és uzsorások dorbézolnak és dőzsölnek. Gondoljunk a bíborba és bársonyba öltözött, dúsan vigadozó gazdag és a koldús Lázár evangéliomi rajzára (Lk 16, 9 «)· Ám, akikben a magasabb lelki élet iránt való fogékonyság kiveszett, akik szívének egyedüli szükséglete az, hogy gyönyörökben förödjenek, ós mint a barmok, egészen a kimúlásuk perczéig hizlalják a testüket: azoknak a mások előtt oly drága, becses életidő egész folyamata sivár, meddő, értéktelen, amely, miként az oktalan állatoknál, kimúlásukkal bevégződik s utána már csak kárhozat következhetik.
