Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. A mammon rabjaival külön szakaszban (5,_

e) is foglalkozik Jakab, mivel az önzés, telhetetlenség és élvhajhászat közős alapot és támpontot talál az anyagi javak bőségében. Itt tehát nem azokról a bölcs gazdagokról van szó, akik földi javaikat embertársaik és a köz javára és Isten dicsőségére készséggel és örömmel odaszánják, felajánlják, hanem ellenkezőleg azokról a bolond gazdagokról, akik a veszendő gazdagsággal saját veszedelmükre visszaélnek. Ezeknek az embereknek ismertető jellemvonásai kitűnnek azokból a körülményekből, amelyek közvetlenül a közelükben és velők történnek: gazdagságuk megrothad, ruháikat megemészti a moly, aranyukat és ezüstjüket rozsda fogja meg. Mindez azért, mert ahelyett, hogy okosan és rendeltetésszerűen jó czélra fordítanák kincseiket, ott hevertetik rakásával garmadába bezárva, úgyhogy a csűreikben felhalmazott élelmi szerek megdohosodnak, öltönyeik, díszruháik tönkre mennek, ékszereik, arany- és ezüstneműik megrozsdásodnak s hasznavehetetlenekké értéktelenekké lesznek. Az oktalan gazdagok emez anyagi romlása már magában véve bűnhődés, azonban még nagyobb kár is éri őket, amennyiben az a rozsda bizonyság lesz ellenök és az ő testeiket megemészti, mint a tűz (3. v.). Ezzel a sajátságos, de eléggé találó képes kifejezéssel azt akarja megértetni Jakab, hogy miképpen az emberi szervezet szilárd csontalkatán a puhább izom- és idegrendszer αϊ σάρκες élettani szükségesség szerint rakódik le: aképpen a csontvázat jelképező gazdagsághoz is külsőleg olyan járulékok tapadnak, amelyek annak jelképesen testet, valót kölcsönöznek, példának okáért a jó czimborák, az elvtársak, a befolyásos közvetítések, a tányérnyalók udvarlása, bókolása és egyéb ilyesfélék, amikben a gazdagnak bőven van része, anélkül, hogy utánok járna, vagy velők törődnék. Ámde mindez nem használ a gazdagnak, ha esztelen életmódja és vagyonának ostoba kezelése rozsda gyanánt tönkre juttatja és lassan-lassan elpárolognak mellőle az előbb nadályként hozzá tapadó, majdnem testét alkotó amaz elemek, mintha csak tűz emésztette volna meg őket. Hiába akar tehát gazdag Theo!. Szaklap Xlll. évf. 11