Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
16 D. lírdós József. amennyibon tudniillik hisznek: akkor igazán nem lehet megérteni, hogy ezt a magában véve vajmi keveset mondó nyilatkozatot miért fejezte volna ki olyan gyöngéd megszólítás és kenetes szavak kíséretében. Ám, ha tovább menve, olyasforma gondolatot olvasunk ki a szavaiból, hogy ő, a hitben gazdagok osztályrészének emlegetésekor a mennyország javainak öröklésére gondolt, ami mint ígéret tárgya, a kiválasztás folyománya: ezzel már egészen közeljutottunk ahoz a páli felfogáshoz, amely az evangéliomokkal egyezőleg, eleve történt isteni végzésen nyugvó üdvtényűl fogadja el a kiválasztást. Sőt, ha még azt is elismerjük, hogy Jakabnak ez a tétele a Jézus hegyi beszédének kezdetével (Lk 6 2 0) egybehangzó: akkor meg a kiválasztott, szegényeket, mint hitben gazdagokat, úgy kell tekintenünk, mint az Isten elevevégzésének megannyi alanyait. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy Jakab éppenúgy ismeri, vallja, hirdeti és alkalmazza az electio tényét., mint Pál. Ebben az esetben pedig semmi okunk sincs arra, hogy Jakabtól elvitassuk az electio tanát, vagyis hogy azt mondjuk, miszerint Jakabnak eszeágáben sem volt a kiválasztás gondolatának alkalmazásánál az, mintha δ már eleve befejezett isteni tényre útalt volna, hanem egyszerűen a gyülekezetében előfordult és tapasztalt visszás helyzetet akarta volna megszüntetni, hogy nevezetesen a gazdagok ne nyomják el a szegényeket. Ilyen magyarázással bármily komoly erköicsi intelmet adnánk is az apostol szájába, mégsem tolmácsolnék híven azt a hitbeli meggyőződését, amellyel ő a kiválasztás tényét vallja és hirdeti. A szövegben ugyanis világosan mondja: ό ΰεος εξελέξατη ... és ezt a döntést nem változtathatja meg semmiféle emberi oko-kodás, mert az Isten örök kiválasztási ténye másíthatatlanul rvényben marad. E/,t hirdeti itt Jakab az őt jellemző gyakorlati erköicsi alkalmazással. Tisztában van Jakab azzal a kérdéssel is, hogya a hívő keresztyén miképpen nyer biztosítékot a kiválasztás ténye felől. Ezt természetesen nem rendszeresen fejtegeti, mindazonáltal megfelelő, azonos gondolat hangsúlyozásával világosan kifejezi. Amit ugyanis az igazság beszédének, az evangéliomnak újjászülő hatalmáról mond (1 1 8), az nem egyéb, mint a kiválasztással kapcsolatos tény. Ezt az δ gondolkozása szerint úgy kell értenünk, hogy a kiválasztás örök tényéről a keresztyén akkor nyer tudomást és kezességet, amikor az evangéliom ereje által újjászületik. Sem az egyik, sem a másik tekintetben nincs semmi része, vagy érdeme az embernek. Itt Isten függetlenül, szabadon, feltétlen kizárólagossággal határoz, és amiképpen akaratának minden megnyilvánúlása örök, aképpen a kiválasztásunk és minden ezzel egybefüggő lelki állapotunk is eleve eldöntött, befejezett dolog. Erről
