Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Körösi-Szabó, Azelemi népoktatás encylopaediája

156 Κ öny vismertetés. 156 mondja a pozsonyi egyetem alapításának a történetét, kellő világításba helyezi az új egyetem Esztergomban történt inauguratioját vagyis symbolicus megalapítását, megokolja, miért esett épen Pozsonyra Mátyás király választása, ismerteti az egyetem szervezetét, bemutatja canczellárjait. tanárait, tanulóit, továbbá az egyetem épületét és felszerelését. Fejtegetése folyamán valószínűvé teszi, hogy az „Academia ístropolitana" Italián kívül az első egyetem volt, mely humanista irányban működött, valamint azt is, hogy megszűnése 1488—1492 között következett be. ( Alapítási éve 1467 ) Függelékül gazdag oklevéltár van a műhöz csatolva. — Ha még megemlítjük, hogy ez actuális történeti kérdést Császár mindvégig érdekfeszítő, színes, folyékony előadásban ismerteti, úgy azt reméljük, hogy sokan igyekeznek majd ez értékes tanulmányt megszerezni és általa nemzeti kulturánk múltját illető ismereteiket gyarapítani. Dr. Szelényi Ödön. Körösi Henrik és Szabó László: Az elemi népoktatás encyclopaediája. 3 kötet. Budapest, Franklin 1911- 1915. A mű ára 48 korona. Nagyon keveset mondanék e monumentális paedagogiai encyclopediáról. ha azzal jellemezném, hogy hézagpótló. Kétségkívül sokkal több ennél: bátor, okos vállalkozás, irodalmi és tudományos értékű mű. Szelleme modern minden ízében, beosztása minden chablontól ment. Értékét emelik sikerült illustratioi, csinos a nyomása, Ízléses a kiállítása. A szerzők első sorban paedagogiai és iskolaigazgatási ismeretek gyűjteményét akarták nyújtani, de azt is csak az elemi népoktatás területére korlátozták. Ez a korlátozás helyes is volt, mert különben a mű mostani terjedelmének háromszorosát vagy négyszeresét érte volna el. Persze így is nehéz dolog volt az anyag kiszemelése, mert kényes kérdés, mi érdekli a tanítóságot és mi már nem ? Különösen a történeti részt kellett restringálni bizonyára a mű kárára, de mentségül szolgálhat, hogy valahol csak kellett határt szabni. A magyar viszonyok és vonatkozásokra különös gond van fordítva, azonban hiánynak tekintendő', pl. hogy a magyarországi paedagogusok közül Honterus kimaradt. Apróbb hibák és hiányok is kikerűlhetetlenek ily nagyszabású és úttörő munkánál, melynek oroszlánrészét mégis a szerkesztők végezték, így pl. Paulsen Frigyes nem 1911-ben, hanem 1908-ban halt meg; a „pietisták" cz. czikknél nincsen megemlítve Payr Sándor két fontos tanulmánya e theologiai paedagogiai irányról; a német gondolkodók közül Hegel, Schleiermacher, Schopenhauer, Kant meg van említve, ellenben hiányzik Fichte, akit nagy történeti hatásánál fogva meg kellett volna említeni. A lélektani fejtegetések ellen is lehetne olykor-olykor kifogásokat tenni. Az egyes czikkek általában különböző értékűek és nem egyszer arány-