Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Daxer Györgytől: Dr. Otto Bardenhewer, Patrologie

Κ öny vismertetés. 157 talanok. Néhol sikerűit jellemrajzot kapunk, máshol ellenben csak az illető paedagogus életrajzát és munkáinak kivonatát. Végűi felemlítjük, hogy protestáns szerzők közül a következő neveket olvastuk a munkatársak sorában: Imre Sándor, Masznyik Endre, Szelényi Ödön. Az első Széchenyiről, Wesselényiről, a nemzeti nevelésről írt stb., Masznyik az ev. népiskolákról, Szelényi Ruskinről, Ibsenről, Goetheról, Schnellerről stb. A mű apró fogyatkozásai és hiányai daczára megérdemli a paedagogusok és nem paedagogusok komoly érdeklődését és pártolását. Dr. Sz. Ö. Dr. Otto Bardenheu er (apostol. Protonotar, Geh. Hofrat, Prof. in München): Patrologie. Dritte, grossenteils neu bearbeitete Auflage. Freiburg im Breisgau. Horder'sche Verlagshandlung 1910. (XII. és 587 1. 8.) Ára: 840 mk, kötve 10 mk. A badeni freiburgi Herder kiadóhivatalában megjelenő „Theologische Bibliothek" c. theol. tudományos kézi könyvek gyűjteményének egyik kötete Bardenhewer müncheni r. kath. theol. tanár fentjelzett műve. Szerzője jó hírnévnek örvend a patristika irodalmában. Ezen műve is a legjelesebb r. k. theol. tudományos termékek közül való. Kiválóságát az is mutatja, hogy a szerző előszava szerint francia, olasz, angol és spanyol nyelvre is fordították és eredetije már 3. kiadásban jelent meg. Ezt is szerző úgy átdolgozta, hogy kevés lap maradt változtatás nélkül, a 4. század görög egyházi íróiról szóló részt pedig teljesen újonnan átdolgozta. Patrologiánk az egyházi atyák s az egyházi írók életét, műveit, tanát adja elő az egyház kezdetétől Damascenusi Jánosig (754) a görög egyházban és Sevillai Izidorig (636) a latin egyházban. Ezenkívül figyelemmel kiséri az egyházellenes u. n. eretnekek s a keresztyénellenes írók iratait is. Három korszakot különböztet meg: az első terjed az 1. század végétől a 4. század elejéig. Itt szóbakerülnek az őskeresztyén irodalom (az apóst, hitvallás, a Didaché, Barnabás levele, Római Kelemen, antiochiai Ignatius, smyrnai Polykarpus) a 2. század apologétái (Quadratus, Aristides, Ariston, Iustin vértanú, Tatianus, Miltiades s hierapolisi Apollinaris, Athenagoras, Theophilus, a Diognethez írt levél, Hermias, Minucius Felix) a 2. század häretikus s apokryph irodalma, azután Irenaus. Papias, Melito és Hermas és végül az egyház irodalma a theol. tudomány keletkezésének korában (keleten: Alex. Kelemen, Origenes, Alex. Dionysius, Jul. Africanus, Gregor Thaumaturgus, Olympusi Methodius stb, nyugaton: Tertullianus. Cyprianus, Arnobius, Lactantius. Hippolytus, Novatianus stb.}. A második korszak a 4. század elejétől az 5. század közepéig terjed. Itt is először sorra kerülnek a kelet írói (Athanasius, a vak Didymus, Synesius, Alex. Cyrillus, Nagy Basilius, nazianzi s