Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
122 D. Erdős József. ságokkai, testi-lelki megpróbáltatásokkal kell tusakodnia: azok miatt ne az Istent okolja, hanem mindig önmagára gondoljon, aki még a hite erősítése és erkölcsi tudatának fokozása végett reá bocsátott próbákat is istenkisértésnek minősíti és abból mindenféle kigondolható rosszra következtet, holott pedig Istenhez nem közelíthet ésTőle nem származhatik a lényével merőben ellenkező gonosz (1 1 3). Ott van a kísértés mozgató oka az ember testében. Ez az ok nem más, mint a kívánság, amely elemi erővel, furfanggal és mohó falánksággal tör az ember épsége ellen (14. v.), és ha sikerül néki a megingatott akarattal egyesülnie: ebből a szerencsétlen egybekelésből létrejön a bűn szörnyfajzata, amely aztán, ha tőle szabadulni nem bírsz, oda juttat a kísértés czélpontjához, a lelki halálhoz (15. v.). Ez oktatás kapcsán találóan folytatja gondolattársítását az író eme szavakkal: Ne tévelyegjetek kedves atyámfiai! A bűn fajai. Miként a bűn eredetét nem lélektani, vagy metaphysikai modorban, hanem egészen tapasztalati úton tárta föl Jakab: aként annak megnyilvánúlási módjairól is inkább csak helyi vonatkozású jelzéseket tesz. Bouman szerint graphica rei significatae est informatio, qua primum intento tamquam digito monstrantur, deinde diserte nominantur αϊ ήόοναι. A vágyaknak az a természete, hogy nem tudnak veszteg maradni, folyton-foly vást izegnek-mozognak, űzik gonosz játékukat az akarat megalázására és a tagok veszedelmére. Ott fészkelnek, tanyáznak az idegek és izmok, a vér és vese tájékain s szünetlenül harczra és diadalmaskodásra törnek. Nincs meghatározott hadi terepük, hogy példánakokáért vagy a lélek, vagy az ész ellen tusakodnának csupán, hanem szerte száguldanak mindenütt, ahol zsákmányt ejthetnek. Mindamellett két főbb jellegnél fogva rajok lehet ismerni, amennyiben rendszerint vagy az érzékiség, vagy az anyagiság hálóiba igyekeznek becsalni áldozatukat. Ennek következtében háborúskodások és hadakozások πόλεμοι ν,αΐ μάχαι állanak elő. Voltaképpen ugyan nem közvetlenül valóságos gyilkolásokkal, öldöklésekkel és borzadalmakkal teljes háborúk, hanem azok előzményei, nevezetesen kölcsönös meghasonlások, fondorlatok, lázongások, irigység, hatalomvágy ós egyéb ilyen jelenség, ami úgy az időszaki elégedetlenségnek πόλεμος, mint az idült békétlenségnek μάχη megannyi forrása. A vágyak szakadatlan veszkődósének bizonyítékáúl szolgál az a tény, hogy most egyfelől a tagjainkkal kerülnek összeütközésbe, majd másfelől egymás között és egymás ellen viaskodnak. Mindez nem a külvilág színterén, hanem az egyes ember érzékeiben,
