Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jalcab apostol theologiája és ethikája. 123 vagyis Pál meghatározását használva, a a«p£-ban, a testben kezdődik és aztán innen kitörve, folytatódik az élet porondján. Már az antik világ is tudta ezt, mert hiszen rokon gondolatot tolmácsolt Aristoteles

1) és Cicero

1·) is. A Jakab nemes, tiszta lelke elfordul ugyan a bűnös jelenségektől, mindamellett kénytelen rámutatni úgy a bűn ádáz fajaira, mint az általok okozott rombolásokra. Szemléltetőleg ábrázolja tehát elibénk az δ megszokott, egyszerű, de mélységes tartalmú szavaival a bűn fajait, anélkül hogy rendszeresen vagy részletesen szándékoznék róluk szólani. A bűn szülője, a kívánság, először is az érzéki vágyak kielégítésére törekszik, és ha az ember nem képes a tagjait fegyelmezni ós a kívánság teljesülését megakadályozni: elkerülhetetlenül előállanak a gerjedelmek folytán az érzéki bűnök, al ήδοναί (4,). Ezekről Jakab nem tárgyal részletesen, mi is mellőzhetőnek tartjuk a felsorolásukat, elegendő levén az azokban leledző halandóknak már a jellemzése is: μοιχαλίδες (4

4). Szinte karöltve sorakoznak aztán az anyagiság örvényébe sodró ellenségek gyanánt az önzés válfajai, úgymint az ellenszenv, irigység, mely a gyilkosságig vetemedhetik, amit ez a színes klimax fejezi ki: φονεύετε r.ai ζηλοϋτε (2. ν.). Másik bűn a gyönyörhajliászat δαπαναν εν τα'ις ήδοναΐς j(3. ν.), ami sivár bujasággá és dobzódássá fajul, τρνγαν και οηαταλάν (5 5). A földi múló javak szertelen szerelmével függ össze az elbizakodottság, hiú kérkedés úgy szóban, mint cselekedetben, αλαζονεία/ (4

1

6), ami magában véve is gonoszság. Ezután jőnek a basáskodások, melyekkel a gazdagok a szegényeket elnyomják, χαταδνναστευειν, ügyesbajos dolgaikban erőszakkal háttérbe szorítják (2

6), velők szemben jogtalanságot követnek el, kapzsiságukban még a munkásaik megérdemlett bérét is lefogják, ami által égre kiáltó panaszokat és feljajdulásokat okoznak (5

Φ). Ehez járul a földi, testi és ördögi bölcselkedés, mellyel az ember a saját énjét iparkodik mindenütt érvényesíteni^^), amiből keserű irigység és húzalkodás,gáncsoskodás, hazudozás (14. v.), meg háborúság és minden gonosz cselekedet keletkezik (16. v.). Ahol a kívánságok elharapóznak, ott tisztátalanná lesz a szív és kéz, azaz a belső és külső ember egyaránt (4

8), úgyhogy valami elképzelhetetlen ádáz harcz tüzébe jut a gyarló halandó. Legnehezebbnek gondolja Jakab a nyelv fókentartását, mivel ez a halálos méreggel teljes és fékez') Ethic. Nicom. ed. Schräder, 1672. lib. III. c 10. sqq., lib. VII. c. 2. sqq. ") l)e fin. bon. et mal. I.: Cupiditates sunt insatiabiles . . . quae non modo singulos homines, sed universas familias evertunt. Ex cupiditatibus odia, discidia, discordiae, seditiones, bella nascuntur, nec hae sese foris solum jactant, nec tantum in alios caeco impetu incurrunt: sed intus etiam in animis inclusae inter se dissident atque discordant, ex quo vitám amarissimam necesse est effici.