Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

116 Mikulik József. ben! — az alispán, a világi hatóság segített, és hogy erre a profán tudományok kedvelése és mívelése hatalmasan megindult. De legtanúságosabb az uralkodó nézetek körüli következetes haladás. A protestáns hit akkor küzdött meg a babonasággal, mikor a boszorkányok égetése még mindennapi dolog volt. A szegény nép a 16—17-ik században porkolábbal hajtatott a templomba és börtönben lakolt, ha az úr asztalához elég sűrűn nem járult; örökre megbélyegzett, az emberi társadalomból kizárt ember maradt, kin egyszer emberi gyarlósága erőt vett. A 18-ik század elején már mindez megváltozott! a felvilágosodás napja ragyogó fényt árasztott a közvéleményre ós ez — szakítani kezdett a múlttal. A mindenható egyháztól egyszerű eszköznek, nyírható juhnak tekintett, az egyházban minden befolyásból kizárt világi ember 1645-ig Gömörben csak a dézsma kedveért létezett, ha, történetesen a papsággal dacolhatni elég hatalmas nem volt; a lelkész korlátlanul uralkodott, a mennyország és pokol felett rendelkezett, ós az egyházi átok és kiközösítés fegyverével csak úgy élt, mintha mindegyik egy-egy római pápa lett volna! A nagy üldözés megbénította és II. Rákóczy Ferenc szabadság szeretete megtörte aztán a — hierarchiát, a nép felszabadúlt, a lelkész többé nem felette, de mellette állott és a hit féltékenyen őrzött kincsét többé nem a lelkész, hanem a meggyőződés határozta még; a regi ós újított egyház elvei, szertartásai, szokásai közötti harc a protestáns nép kebelében még a 17-ik század második felében is tartott, a hívek az egyszer megkedvelt szentektől csak igen nehezen fordúltak el ós a látványos külsőségektől alig tudtak megválni. Végre nem annyira érdekes, mint inkább szomorú az, hogy Homonnay Mária és más jótevő nevét is elfeledte az utókor! hogy a magyarok élő nyelvét a 18-ik században ismét a latin foglalta el ós hogy az emlékek, melyek az elmúlt századokra világot vetnének, a borzasztó viszontagságok közepette nagyrészt elvesztek és megsemmisíttettek. Közli: Kovács Sándor.