Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 115 új hit leveretett ugyan, de azért létezni meg nem szűnt, minden megtámadás dacára a 18-ik században is — lézengett! Ha ez úgy van, pedig hát Gömörben mint láttuk így történt, kár, hogy némely egyháztörténeti írónk az esztergomi érsekek és más „üldözők" ellen oly hevesen kikel, mondhatnám dühöng! Hiszen ezen üldözők kötelességeben állott, a hitet, melyet a reformatió teljesen kiirtani törekedett, megvédeni és uralomra emelni. Az újított hit visszaélt az erősebb jogával és a „pápista bálványimádást" 1520—1645-ig (Gömörben!) gúnyolta, elnyomta és irányában kegyelmet nem ismert; a róm. kath. egyház szintén visszaélt az erősebb jogával és szintén elnyomta a megvetett — eretnekséget. Kétség kívül mindkettő egyformán hibás. Mikép volt lehetséges, hogy az ekkép (1645—1704-ig Gömörben!) teljesen elnyomott ev. egyház létezni meg nem szűnt? a fennebbiekben ezen nagy kérdésre is megtaláljuk a választ. Az újított hit csak hamar felocsúdott hatalmi mámorából, szakított múltjával, lerombolta a hierarchikus építményt, mely annyi bajba sodorta, ós befolyást engedett a világi elemnek. Ennek következménye volt, hogy a hit többé nem csak a lelkészben, hanem az egyház minden hívében is buzgó harcosra talált. Ahhoz járult, hogy a magyar nemzet alkotmányos szabadságáról le nem mondott, hogy ha kellett, fegyverrel is védelmére kelt, így történt aztán, hogy a sebekre, melyeket Bécsből az alkotmányon és a vallásszabadságon ütöttek egy Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Thököli ismét ós ismét balzsamot öntött; a letiport hit újból és újból felegyenesedett, újból és újból visszaszerezte jogait, újból és újból kiheverte a bajt úgy, hogy aztán ismét ós ismét friss erővel foghatott a megújúlt harchoz. Nem ismeri a történelmet, ki a szabadság bajnokait egyszerű „lázadóknak" mondja és rossz hazafi ki őket — sárral dobálja; hiszen 1687-ig minden felkelés, tekintettel az arany bulla záradékára, törvényes volt és ha II. Rákóczy Ferenc diadalmas fegyvereit a bécsi külvárosokig nem viszi és, mint felkelő elődei tették, az osztrák ministereknek meg nem mutatja, hogy a magyar nemzet ősi szabadságáért — meghalni is tud: kereshetnők dicső alkotmányunk hült helyét, a hírhedt 1604 évi XXII. törvénycikk óta népünk kebeléből emléke is kiveszett volna. A közoktatás fokonkénti emelkedése szintén igen tanúságos. Láttuk, hogy 1741-ig minden falu tárt karokkal fogadta az ifjúságot és alkalmat adott neki, hogy magát kiképezze; természetes, hogy a fiatalság özönlött az iskolákba és hogy a tudományos képzettség — aránylag véve — általánosabb volt mint ma; de láttuk azt is, hogy az iskola II. Rákóczy Ferenc idejéig a templom előcsarnoka, a tanító pedig a lelkész szófogadó cselédje volt! ós láttuk, hogy β bajon — Gömör-