Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
114 Mikulik József. szerint a superintendensi hivatal az egyházakra és hívekre nézve a legkisebb teherrel sem járhat, semmibe vette. Jellemző, hogy az alsó-sajói egyház orgonáját a felsősajóinál zálogba vetette és midőn 1733-ban kiváltotta a tanító orgonálni vagy saját költségen orgonistát tartani vonakodott 1); hogy esperességünk a kálvin hitűekkel jó egyetértésben élt, a mennyiben pl. Regis Márton temetésénél 1737-ben a berzetei „zwingliánus" lelkész is szónokolt (Sexti Schmal. 243 1.) és hogy 1745 junius 22-én Nagy-Szlaboson a sajó-gömöri iskola érdekében Draskóczy Sámuel indítványára a két e célra kiküldött deák által való kéregetés (supplicátió !) határoztatott el (Sexti Schmal. 345 1.). Visszapillantás 1741—1520. Figyelemmel kisértük a gömöri ág. hitv. ev. esperesség viszontagságait a reformatio kezdetétől a dobsinai coalitióig vagyis az esperesség keletkezésétől azon időpontig, mikor sorsát egy maga intézni — megszűnt. A kép, melyet e viszontagságok történeté nyújt, igen tanulságos. Mikóp volt lehetséges, hogy az ág. hitv. ev. hit kezdetben (a 16-ik században) uralkodott, holott meghonosulása és megerősödése után (a 17-ik század másik felében) a leghevesebb üldözés alatt nyögött és a 18-ik században alig lézengett? ezen nagy kérdésre a fennebbiekben találjuk a választ. A 16-ik században egy szabad és független nemzet lakta Magyarországot, a hódító török a hitetlen gyaurok vallásos meggyőződésével nem bajlódott, Bécs pedig tehetetlen volt, az ellenreformátió mind ennek következtében hiába erőlködött gátot vetni az általános áramlatnak, az új hit, melyet csakhamar az ország többsége vallott, meghonosúlt, terjedett, megerősödött és fájdalom, uralomra törekedett és uralkodott is. Ezen uralomból fejlődött aztán az — általános üldözés: az új hit ugyan is egyedfii üdvözítőnek tekintette magát, nemcsak űzőbe vette, de le is tiporta a tőle különböző véleményt, visszaélt az erősebb jogával ós nem tűrt maga mellett más hitet. Ezen kizárólagos uralom utáni törekvés fegyverbe szólította az ellenreformátiót és miután Bécs időközben megerősödött ós a magyar alkotmány sarkaiból kiforgattatott, megfordúltak a dolgok, az új hit kisebbségben maradt és most az ellenreformátió élt vissza az erősebb jogával és azon fáradozott, hogy versenytársát, mely tőle az előtt a létjogot is megtagadta, melytől kíméletet és kegyelmet nem várhatott, kipusztítsa és örökre ártalmatlanná tegye. Bizonyára nem rajta mult, hogy e szándék teljesen nem sikerült, hogy az ') A mint azt Tais András bíró és Laptak János egyházfi az 1733 junius 9-én F.-Sajón tartott esperességi gyűlésen panaszkép előterjesztették.
