Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 113 jegyzés felbontása itt-ott kemény büntetés alá esett ugyan, de az esperesség a józan indokok előtt készséggel meghajolt és ha nyomós ok forgott fenn, úgy az eljegyzés mint a házasság felbontásába is beleegyezett

1). Midőn Kaiser János dobsinai lakós neje halála után még a gyász idejének betöltése előtt új házasságra kivánt lépni, az neki 1734 október 13-án Restóren, háztartása érdekéből rögtön megengedtetett (Sexti Schmal. 227 1.). Az 1739 junius 25-ón Köviben a járványos kórok elkerülése végett elrendelt vasárnapi böjtöt, mely az évi szet. háromság vasárnapján vette kezdetet, a kor vallásos irányának és a mértékletes élet utáni törekvésnek tulajdonítom (Sexti Schmal. 269 1), de az 1724-1725-ben űzőbe vett pietismusra vonatkozó rémlátás, bizonyára a régi türelmetlenségnek utolsó fellobbanása. Érdekes a harcot nézni, mely e korszakban a régi és új elvek között ismét és ismét megújult, de az utóbbiak teljes győzelmével végződött. így, hogy csak egyet említsek, megtörtént, hogy az 1724junius 17-ik napjára Restérre hirdetett esperességi gyűlésen egy világi ember sem jelent meg. Erre rögtön határozatilag kimondották, hogy a világi embereket az ügyek tárgyalása alkalmával ki kell küldeni, mert nem jó ha mindenről tudnak (Sexti Schmal. 125 1.); természetes, hogy ezen határozat — papiroson maradt. A 6-ik parancsolattal még mindig sokat bíbelődtek. 1740 junius 21-ón (Restéren) is kimondatott, hogy azon nő, ki az esküvő után 8—9 hónapon belül gyermekágyba kerül, az esperessógnek megfenyítés céljából feljelentendő (Sexti Schmal. 273 1.). De a régi vad szigornak máisemmi nyoma, hiszen Szolkovi Jakab dobsinai lelkész 1734 junius 22-én Sajó-Gömörön már megdorgáltatott azért, hogy egy pellengérre kiállított megesett nőt ősi szokás szerint a tanuló ifjúság által kigúnyoltatott (Sexti Schmal. 222 l.)

2). A róm. kath. szertartások már teljesen feledésbe mentek ós a régi babonás ünnepélyekről is már felette nagy ritkán történt említés. Nevezetes, hogy mily nagy összegre nevekedett e korszakban a cathedraticum! míg Dobsinán a 18 század elején e címen csak egy forintot fizettek, addig 1715-ben 4 forinttal, 1745-ben pedig már 7 forinttal kellett adózni, mi részint a nép áldozatkészségéről, részint pedig arról tesz tanúságot, hogy az autonomia III. Károly császár ama parancsát, mely ') Ilyen nyomós okul szolgált: „cavendum infelix matrimonium !" *) Egy pillantás a dobsinai esketési anyakönyvbe meggyőz bennünket arról, hogy e részben roppant haladás történt! a régi „íperv unt Öub", „©troljíranj" és más a kihirdetésnél használt gyalázó kifejezést a tisztességesebb ,,ίίΐϊϋφ" vagy „uiicfjrlict)" váltotta fel! Theol: Szaklap· XIII. éyf. 8