Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
100 Mikulik József. át 1); 7. a róm. kath. földesurak az egyházi vagyont elfoglalták és profán célokra használták (Sexti Schmal. 67—71 1.). Az 1712 évi országgyűlés minden eredmény nélkül szétoszolván az üldözés és jogfosztás tovább folyt, Sexti András számkivetésben hunyt el (Nagy Szlaboson 1713 február 3-án); az 1713 évi május hó 2-án Ratkón tartott esperességi gyűlésen, mikor Fabriczi János kövii lelkész választatott esperesnek, már a veszverési. betléri és rőczei egyházakból elűzött lelkészekről is kellett gondoskodni ós újból követküldéshez folyamodni. Ε célra az egyes egyházakból összesen 100 forint gyűlt be (Sexti Schmal. 40—42 1.). Az esperesség egyházi tagjainak száma ez idétt a négy elűzött lelkészszel és a két rozsnyói (berzétei) prédikátorral együtt már csak huszonhét volt. Az esperesség azonban nem nézte tétlenül a támadásokat, erélyes ellentállást fejtett ki, szívósan ragaszkodott jogaihoz ós hangosan követelte sérelmeinek orvoslását. Midőn az esztergomi érsek számára 1713 február 1-én kiadott császári rendeletre támaszkodva Kis János diákon a gömöri ág. hitv. ev. egyházakat megvizsgálni (látogatni) akarta, a csetneki nép — 1714-ben — ellene szegült ós a megye, mely akkor történetesen Tornallyán ülésezett és együtt volt, Szilágyi rozsnyói jezsuita tiltakozása dacára kimondta, „hogy Kis János látogatása csupán saját egyházaira terjedhet ki, amennyiben a vallásszabadság biztosítva van ós az evangélikusoknak saját, superintendensiik és esperesük van" (Sexti Schmal. 55 1.). Ezzel ugyan olajat öntöttek a tűzre és Lányi Pál — volt gömöri alispán — meg nem akadályozhatt a, hogy Rozsnyón a majránistentisztelet is be ne tiltassék és a lelkészek a városból ki ne űzessenek 2), de az esperesség nem tágított és az 1714 augusztus 20-án Kuntaploczán tartott gyűlésen ismét Draskóczy Sámuel alispán bízatott meg, hogy az 1712-ben összeírt, ez alkalommal kiegészített sérelmeket a pozsonyi országgyűlés elé terjeszsze (Sexti Schmal. 66 1.). Ezen követségek természetesen sok költséggel jártak és miután az esperesség ez idétt a roppant nehéz viszonyok súlya alatt majd összeroskadt, határozatba ment 1715 május 8-án Ochtinán, hogy az u. n. cathedraticum, mely zsinati határozatok értelmében kizárólag a superintendensnek járna, egyelőre a követségi költségekre fordítandó, a superintendensnek pedig annak idejében kellő kárpótlás jár, a cathedraticum —- mely ezentúl agentiale név alatt is fordúl elő — ') „E részben különösen a csetneki egyház szenvedett sérelmet, hová mindamellett, hogy az egész város ev. hitű volt, római kath. plébánost akartak behozni és a tizedet annak számára kiadni." (latinból). 2) Platani Sámuel német lelkész Mariássy Gábor, Regis (Rey) Márton magyar lelkész pedig Szirmay Tamás házában telepedett le, de békéjök itt Berzétén sem volt, amennyiben Szilágyi rozsnyói jezsuita nem szűnt meg őket itt is zaklatni.
