Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 101 egyúttal fel is emeltetett úgy, hogy ez többé nem mint az előtt 1 forintot, 50 dénárt és 25 dénárt, hanem Dobsinán 4 ft, Oláhpatakán 2 ft 60 d., Alsó-Sajón 1 ft, Felső-Sajón 2 ft 60 d., Kobeláron 1 ft 60 d., Geczelen 1 ft 30 d, Restéren 1 ft 80 d., Ochtinán 2 ft 60 d., Nagy-Szlaboson 2 ft 60 d., Csetneken 4 ft, Kantaploczán 1 ft, Rozlosnán 1 ft 30 d., Sajó-Gömürön 1 ft 84 d., Köviben 4 ft. Ratkón 4 ft, Ribniken 2 ft, Bisztrón 2 ft 60 d., Baradnán 2 ft, Kietón 2 ft, Derencsónyben 3 ft, Fádáron 1 ft, ós Budikfalván 2 forint 60 dénárt tett 1) (Sexti Schmal. 88 1.). Az 1713 évi október hó 19-től — november hó 8-ik napjáig megejtett egyházlátogatás alkalmával a superintendens Ochtinát, Nagy-Szlabost, Geczelt, Kobelárt, Felső-Sajót, Dobsinát, Oláhpatakát. Alsó-Sajót,Kuntaploczát, Rozlosnát. Sajó-Gömört, Gömör-Panyítot, Pádárt. Budikfal vát, Derencsónyt, Kietét, Baradnát, Bisztrót, Ratkót, Ribniket és Kövit, 1714-ben pedig Restért ós 'Csetneket járta be (Antoni Ambrozi 1—32 1.) Esperességünk a/. 1714/15 évi országgyűlésen kiküldött bizottsághoz (mely csak 1719 körül előbb Budán majd Pozsonyban ült össze) 1719 november 10-ón Köviből Czókus Mártont küldte követűi, kinek úti ós egyéb költségei fedezésére általános gyűjtést rendelt el, miután az 1681 és 1687 évi állapotot kinyomorta és annak alapján külön utasítást (új sérelmi lajstromot) dolgozott ki. Ezen követség ismét sok pénzbe (285 forintba) került és jóllehet az 1722 julius 15-én Nagy-Szlaboson előterjesztett jelentés szerint is „ezen pénz nem lett biába kidobva," jóllehet a kiküldött az egyház ügyét körömszakadtáig védte a magas bizottság előtt és jóllehet Lányi Pál az egyházak sérelmeit az 1722 évi pozsonyi országgyűlésre is fölvitte : ezen sérelmek orvoslása elmaradt ós az esperességre a legszomorúbb jövő várt (Sexti Schmal. 96—98, 101 — 102 1.). A superintendens 1720-ban ismét egyházlátogatással volt elfoglalva, mely évben Ochtinát, Nagy-Szlabost, Restért, Geczelt, Alsó-Sajót, Oláhpatakát,Dobsinát.Felső-Sajót, Kobelárt, Rozlosnát. Kövit, Ribniket. Budikfalvát, Pádárt, Derencsónyt. Kietét, Baradnát, Ratkót, Bisztrót, Csetneket, 1721-ben pedig SzirmaBesenyőt és Arnóthot járta végig, míg Gömör, Gömör-Panyít ós Kuntaplocza ez alkalommal vizsgálatlanúl maradt (Antoni Ambrozi 33—59 I ). Roppant előnyül szolgált, hogy a vallás ügye a megye világi urait is érdekelte, mert csak annak köszönhető, hogy a jogfosztás gátra talált, az üldözés nagyobb mórveket nem ölthetett és a jezsuiták törekvései meghiúsultak. Gömör vármegyének ennélfogva aránylag véve még kevés oka volt panaszkodni; iskolái édeskeveset törődtek a rendelettel, mely a magasabb tárgyak előadását tiltotta, Sajó-Gömörön, 4) A „szegény gömör-panyíti egyház' valamint az „elnyomott rozsnyói egyház" ez alkalommal kifejezetten illetékmentességben reszesűlt.
