Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
94 Mikulik József. egy részét rendelje ki, de a nagy temetésről (mely két szónoklattal történik) egy nagyobb deák (majorennes) és egy tanító se maradjon el; hogy a magyar embert a magyar lelkész, a németet a német temesse; hogy a fiú az atyja, a leány az anyja nemzetiségét kövesse és a keresztelést is e szerint vagy a magyar vagy a német lelkész végezze; hogy a nő férje nemzetiségének felvételére ne kényszeríttessék és végül hogy a temetést mindig d. u. 1 órakor kell elvégezni. A tized egyes polgárok kezében volt, kik azonban megígérték, hogy a lelkészek rendelkezésére bocsátják mihelyt a jezsuiták elűzetnek (jesuitae exire inde cogerentur) és a helyzet jobbra fordúl (Peceli 314—316 1.). Nem kevésbé érdekes az 1709 junius 12-én kötött egyesség, melyet Pelsőczy Márton nagysárosi lelkész a rozsnyói magyar és német nemzet közt a helyszínén a bártfai superintendens megbízása folytán létesített és melyet az esperesség is 1709 szeptember 25-én Köviben tartott gyűlésében megerősített. Ezen egyesség szerint. 1. mindkét (nemzetbeli) kántor mellé deákok alkalmazandók és pedig úgy, hogy szükség esetében a magyar templom karzatán német deákok is énekeljenek és megfordítva; 2. a kántorok, orgonisták és deákok nemzetiségi különbség és gyűlölködés nélkül teljesen egyforma fizetést húznak; 3. a szokásos évi énekléseket (kántálásokat) a kántor a maga nemzeténél végzi, épen úgy a különös (névnapi, lakodalmi és más efféle) énekléseket is, mely utóbbiaknak jövedelme felerészben a kántort felerészben a deákokat illeti; 4. a kántor és orgonista tanítson is az iskolában, ha t. i. arra képes; 5. nagy temetéshez mindkét lelkész lesz hívandó, de a fél szabadságában áll a szertartást nemzetiségére való tekintet nélkül bármely lelkész által végeztetni. Ezen egyességet Unbehaun Mihály rozsnyói német lelkész, Pelsőczy Márton nagysárosi lelkész, Missovitz Mihály rozsnyói első tanító, Lányi Pál a rozsnyói német egyház felügyelője, Lakatos András a rozsnyói magyar egyház felügyelője, Keler Modory János és Ujházy István egyháztagok írták alá és az esperesség oly záradékkal erősítette meg, hogy megszegését az esperességi birák (mediantibus dominis judicibus contuberni alibus status utriusque) által kiszabandó 50tallérnyi pénzbírsággal rendelte sújtani, mely bírság '/ 3 részben a bíróságnak, 1/ 3 részben a sértett félnek ós 1/ a részben a deákoknak tartatott fenn (Sexti Schmal. 11—14 1.).
