Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor

A göinöri ág. hitv. evang. esperesség története. 95 IX KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711—1741. A) Történelmi áttekintés. Magyarország történelme a Rákóczy- forradalom lezajlása után új mederbe lépett. Bécsben nagyvégre bekezdték látni, liogy a magyar nemzet régi alkotmányos szabadságával elválaszthatlanúl összenőtt és attól erőszakos eszközökkel meg nem fosztható. Ez okból megváltoztatták a rendszert és számításukat többé nem a nyílt erőszakra, hanem a nemzet azon jó tulajdonságára alapították, melyet a költő igen találóan e szavakkal fejezett ki de ha vele bánni tudnak, az ingét is od'adja ! és a következés megmutatta, hogy a számítás az 1526 óta mindig egy és ugyanaz maradt, célhoz vezetett! Egy kis hizelgés hatásosabb nálunk a vérpadnál. A kormány gyeplőit 1. József császár elhúnyta után az anya császárné (I. Lipót özvegye Eleonora Magdolna Theresia) majd a volt spanyol király, III. Károly ragadta meg. Utóbbi mindenekelőtt azon volt, hogy a közbékét Magyarországon is helyre állítsa. Ε célból 1712 április 3-ik napjára Pozsonyba országgyűlést hirdetett, melyet azonban a dühöngő pestis csakhamar szétoszlatott. A császárnak fimagzata nem lévén, az 1687-ben megállapított örökösödést a leányágra is ki akarta terjeszteni; ez által akarta a monarkhia felosztását megakadályozni és a koronákat a Habsburgháznak biztosítani; ezen cél aztán egész életén át szemei előtt lebegett, ezen célnak élt és ezen célra hozott mozgásba mindent, a mit csak mozgásba hozni lehetett. A monarkhia egyes országai ebbe is beléegyeztek ugyan és az úgy nevezett pragmatica sanctio Magyarországon is — 1722/23 évi pozsonyi országgyűlésen az örökös tartományokétól némileg különbözően törvénynyó lett, de a hatalmak hozzájárulását csak nagy áldozatok árán és ismét meg ismét megváltoztatott szerződések által lehetett kieszközölni és e részben minden fáradozás kárba veszett, mert — mint látni fogjuk — szavojai Jenőnek igaza volt midőn a pragmatica sanctio legjobb biztosítókáúl a színig telt államkincstárt ós a nagy hadsereget jelölte meg. Az 1714/15 évi törvények már világosan mutatják, hogy a császár új elvek szerint akart uralkodni. Az udvar által bőkezűen osztott kegyek, rangemelósek és kitüntetések nem tévesztették el hatásukat, a Bécsbe csalogatott magyar főurak és főpapok engedékenyek lettek, a panaszok elnómúltak, a címek elkábították a hiúságot, az itthon elégedetlen nagy