Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Péter
Péter. 93 egyáltalán gyenge és értéktelen dolgok. Azokat sem fogadhatjuk el, amelyek szerint itt Jézus θ népies kifejezést nem úgy értelmezte, amint azt mi ma értelmezzük. Az a kérdés, mit akart Jézus ezzel mondani: Neked adom. Már utaltunk arra, hogy ezt a mindenekfelett fontos, mert az Isten jogait is érintő kifejezést egyedül csak Máté közli. A többi nem tud róla semmit. De különös, hogy ugyanezt a mondást, ugyanezt a jogot ugyanaz a Máté másik helyen másképen közli. Ugyanis azt olvassuk erről a jogról 18. rész 18. versében: Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, meg lesznek azok kötve az égben is és amit megoldotok a földön, oldva lesznek azok az égben is. Szól pedig itt az embereknek egymás iránt elkövetett vétkeiről és az azokkal szemben való viselkedésről. Az értelme pedig e mondásnak semmi más, mint az, hogy amit az ember felebarátjának megbocsát e földön, azt Isten nem veszi attól számon, mort nincsen vádló s így fel van mentve a vádlott is, amit azonban nem old fel, hanem megköt és Isten büntető Ítéletére bíz, az ott elveszi majd a büntetését, ha a megtorlást e földön kikerülte is. A kötés ós az oldás joga tehát minden emberé, de mindenki csakis az ellene elkövetett vétkekre vonatkozólag gyakorolhatja. Ezzel sem az Isten büntető hatalmát, sem kegyelmező jogát nem függeszti fel, csak lemond a vádolásról. Ezt a jogot ugyan külön is megadhatta Jézus Péternek, de megadta minden egyes embernek is (Mt. 5 2 3—25)· Ebből tehát oly messzemenő következtetéseket levonni, mint azt a római egyház teszi, nem lehet. Ez Jézus egész szellemével felfogásának egész irányával, összes céljaival, másutt található fontos kijelentésevei, magával az ősegyház életével az apostoli kor hagyományaival, Péternek később az egyházban elfoglalt állásával határozottan ellenkezik. Jézus a kulcsok hatalmát egyetlen emberre nem ruházhatta rá. A bűnök oldásának és kötésének joga nem csak Péteré, hanem minden egyes hívő keresztyéné és így Péteré is. A római katb. egyház azonban csakis a Péternek megadott jogot emeli ki és teszi bűnbocsátó gyakorlatának alapjává, holott a jézusi eszmék magaslatáról a minden egyes hívőnek egyaránt megadott s a gyarlóság tudatából ós a testvérszeretet kötelezéséből következő egyetemes megbocsátás jogát és kötelességét kellett volna kiemelnie és a hívők tudatába bevésnie. _ Hogy Pétert a maga személyében Jézus nem tartotta különös isteni jogokkal felruházott embernek, mi sem igazolja jobban, mint a kővetkező történet, amely nyomon követte e messzemenő következtetések alapját kópező beszélgetést. Mikor ugyanis Péter a Jézus messianitására vonat-
