Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

94 Raffay Sándor. kozó korszakos kijelentést megtette, a Mester és a tanítványok egész viszonyában bizonyos változás állott be. Jézusnak nem volt többé titkolni valója. Ha már ők is tudják, hogy δ valóban a Messiás, akkor hamarosan megtudja azt más is, akkor a döntö fordulat nem lehet már messze. Mt. 16 2

1. Ettől fogva, kezdte Jézus hirdetni tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell halnia és harmadnapon feltámadnia. Mk. 8

3

1. ÉS kezdte tanítani őket, hogy az emberfiának sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell halnia és harmadnapon feltámadnia. Péter vallomásának erről a következményéről Lukács is szól 9*5

2-hen. D

e már Péter tanácsáról s Jézusnak erre vonatkozólag tett nyilatkozatáról meg nem emlékezik. Pedig kortörténetileg ez is fontos. Fontos azonban a szenvedésről tett kijelentés is. Nem azért, mintha Jézus csak Péter vallomása után jutott volna végzetes sorsának tudatára, hanem azért mert csak most, mikor a tanítványok a helyes messiási eszmét megközelítették, fejthette ki Jézus ez eszme további természetes következményeit is. Ez pedig egészen új volt még a tanítványoknak. A zsidóság is tudott ugyan Jahve szenvedő szolgájáról, aki a nép egésze helyett majd elviseli az Úrnak büntetését, csakhogy ez a képzet a Messiás képzetével egyáltalán nem állt összefüggésben. Szenvedő Messiásról a zsidóság nem beszélt, nem is akart tudni. Jézusnak erre vonatkozó kijelentése hát nagyon is meglepő lehetett a tanítványokra nézve. S bizonyos, hogy az δ halálának egyáltalán nem tulajdonították azt a jelentőséget, amelyet Pál apostol fejteget, s amely utána a keresztyénség alaptételévé lett, hogy halála helyettes engesztelő áldozat volt az egész emberiség bűnéért. Ők azt a halált ós szenvedést még akkor csak a zsidóság gonosz ellenségeskedése szomorú következményének tekintették. Ezért is elkerülhetőnek és elkerülendőnek tartották. Látták eddig is, hogy nagyon élesedik az ellentét Jézus ós a hatalom birtokosai között. Maguk is bizonyosan várták a végzetes összeütközést, de tudták azt is, hogy ebben csakis Jézus bukhatik el. Ezért egyáltalán természetesnek, emberinek, a szives ragaszkodás és szeretet következményének kell tekintenünk Péter ama cselekedetét, a melyről itt szólnak evangéliomaink: Mt. 16 a?· S magához vonván őt Péter, inteni kezdte mondván: Kiméld magadat, uram, ne történjék ez veled! v. ö. Mk. 8

3

2. A Mesterhez való őszinte vonzódás e szavait ugyan melyikünk tudná elítélni? Ki ne találná illendőnek és termé-