Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

Péter. 91 akik egy város vagy terület ügyeit intézni jogosítva voltak. Az eklésia tehát az összehivottak, a bíráskodásra, vagy vezetésre jogosultak gyülekezete. Az Isten eklésiája kifejezést gyakran találjuk az újszövetségben. Azt jelenti, hogy nem emberek, hanem isteni szó hívta össze azokat, akik abban együtt vannak. Az Úrnak gyülekezete nem is emberi, hanem isteni hatalom és fő alatt áll, magának az Úrnak van alávetve és senki másnak (Ef. 5

2

4). Egységesítő alapja, törvénye semmi más, mint a Krisztusban való közös hit s ez alapon a közösség tagjainak testvéri szeretete (Ján. 13

3F

i). Ilyen közösséget, melynek minden más közösségtől való sajátos tulajdonsága a Krisztus lelkének, Istennel való egységet létesítő szellemének birtoka (Róma 8

9), csakugyan akart Jézus alapítani. Az eklésia ezt a közösséget jelenti. Egyház ez, melyben az Isten lelke lakozik (I. Kor. 3

1

6). Az ilyen egyháznak nem kell külső körülhatárolás. Olyan ez, mint a háló, mely nem csupán csak értékes halat fog, hanem hasznavehetetlent is (Mt. 13

4

7); olyan, mint a szántóföld, melyben a tiszta búza között konkoly is terem, s melyet együtt kell hagyni egészen az aratás napjáig (Mk. 4

2

6). Szervezett egyházközséget azonban Jézus alapítani nem akart. Ha akart volna, nem adta volna utasításul azt a szervezésellenes utasítást: Aki pedig közöttetek első akar lenni, legyen mindeneknek szolgája (Mt. 20 2

7). α legnagyobb olyan, mint a legkisebb (Lk. 22 2

6), akik legeltetik ugyan az Istennek seregét, de nem mint akik uralkodnak az Úrnak örökségén (I. Pét. 5, S4).A legeltetésre rendelt ugyan az Úr különböző kegyadományokkal megáldott vezetőket, nevezetesen apostolokat, evangélistákat, tanítókat, gyógyítókat, vagyis betegápolókat, szegények és árvák gondozóit (I. Kor. I2

4_

n Ef. 4

n), de ezeket semmiféle utasítással el nem látta, a szeretet gyakorlásának parancsán kívül egyetlen hívének sem adott külön joghatóságot vagy rendeletet, sőt még apostolait magukat sem biztosította az ő közösségében semmiről, hanem azt mondta nekik, a tulajdon apostolainak, akiket egyedül tehetett volna meg prímásokká; Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, soha be nem mentek a mennyeknek országába (Mt. 18 3). Ahol így beszélnek a vezetőkről, ott joghatóság megállapításáról még csak szó sem lehet. Ahol pedig joghatóság nincs, ott szervezett, törvények alapján álló egyházról sem beszelhetünk. Hát akkor hogyan bíráljuk el Jézusnak Péterhez intézett ama szavait, melyeket Máté 16,

9 közöl? Hiszen itt Jézus a kulcsok hatalmát bízza rá Péterre 1 Azt mondja, hogy az ő gyülekezetén még a pokol kapui sem vehetnek erőt. Pedig az a legnagyobb erő, mert aki egyszer annak