Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Péter
92 Raffay Sándor. kapuján átment, azt az a kapu többé sehová nem bocsátja. Holmi tisztító tűz, purgatórium, amelyből az ember lelkét jól jövedelmező áldozatokkal ide-oda lehet segíteni, szentek pártfogásával felmenteni, protekciós elbánásban részesíteni vagy épen — nagy és hosszan tartó áldozatokkal a menyországba elő is léptetni, Jézus szerint nincs és nem is lehet. Az a földi életében könyörtelen gazdag hiába könyörög már akkor irgalomért, vétett a parancs ellen: Boldogok az irgalmazokr, mert ők irgalmasságot nyernek (Mt. 5 7), s így bűnhődnie kell. Lázár nem mehet át hozzá. Nem mehet nemcsak azért, mert isteni törvényt sértene, hanem azért sem, mert ott már egyik helyről a másikra átsétálgatni nem lehet (Lk. 16 2 G). A pokol kapui senkit sem bocsátanak át sehova. Nagy azoknak az ereje, hatalma, de a Krisztus közösségén még az sem vehet erőt. Mert a Krisztus közössége még a pokoltól magától is meg tudja menteni az embernek lelkét. Nem előírásaival, nem rendelkezéseivel, nem szertartásaival, nem intézményeivel, nem engesztelő miseáldozataival, hanem egyedül csak azzal, hogy folyton a Krisztus példáját ós igazait tárja eléje, s folyton erősíti benne az Istennek ama Szentlelkét, amelynek birtoka magát Jézust is Isten fiává, Krisztussá avatta (Róma 6 3). Ennek a közösségnek, mint a Krisztus közösségének a tagjává lenni tehát óriási kegyelem. És az efelett való határozás jogát most Máté szerint Jézus egyedül Péterre ruházta rá. Neki adta a mehnyek országának a kulcsait. Tehát ő a kulcsár, az a bizalmi ember, aki a gazda tudta nélkül is bármikor bárkinek felnyithat minden zárt, de be is zárhat minden kaput. Meg is magyarázza Jézus Máténál, hogyan értendő ez a kijelentés. Amit megkötsz a Zöldön, meg van kötve a mennyekben is, amit feloldasz, fel van oldva a mennyekben is. A büntetés megtartásának, vagy elengedésének jogát adta hát itt Jézus Péternek. Minthogy pedig bűnös nem mehet az Isten országába, ő neki adta a bejutás felett való határozás jogát. Óriási, isteni jog ez, amelynek gyakorlása fölössé teszi Isten minden kegyelmét, atyai bölcsességét, jóságát. Voltakép Péter döntene hát az üdvösség és kárhozat felett. Minthogy pedig Péter elvégre is meghalt, e szent jogot, azt mondják, átadta utódjainak, az általa soha be nem töltött római püspöki szók birtokosainak. Ezen a gyarló hazugságon alapul a római püspök, vagyis a pápa, az összes keresztyének atyjának minden joga. Hogyan adhatta Jézus Péternek az üdvözítés jogát ? Hogyan bízhatta egy gyarló emberre a döntés isteni jogosultságát, mellyel egyedül csak Jézus élhetett? Azok a magyarázatok, melyek a mondás méregfogát a kulcs szó sok mindenféle elcsavarásával igyekeznek kivenni,
