Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

Péter. 89 már megállapítani. A két Júdás egyike még Thaddeus vagyis Vállas, széles mellű, vagy Lebbeus vagyis Szívélyes nevet is viselt, a másikat pedig származása helye után, Karióti férfinek = Iskariótnak mondották. Nem lehetetlen, hogy a János evangéliomában említett Nathanáel azonos a többi evangőliom Bertalanjával, mert ez csak azt jelenti, hogy Tolmaj fia volt. Jónás fia Simonnak pedig Jézus a Péter nevet adta. Nem valószínű, hogy amint azt János evangéliomában olvassuk, minden ok nélkül kapta volna Péter ezt a nevet. Minthogy pedig vele szemben csakis Máté áll, akinek adatát a többi evangéliomból nem ellenőrizhetjük, s minthogy a névadásnak alkalmi okát helyes, értelmes módon jelöli meg, fel kell tennünk, hogy Máté adata történeti alapon nyugszik. Jézus tehát azon alkalommal nevezte el Simont Péternek, mikor az róla a fentebb tárgyalt korszakos vallomását megtette. Ama vallomás megtevéséhez, amely a hagyományos képzetek, a fennálló egyházi és társadalmi intézmények mindenikével éles ellentétbe sorozta a vallomástévőt, nem kevés lelki erő, szilárdság és bátorság kellett. Sziklaszilárd elhatározás és lelki biztosság volt szükséges ahoz, hogy valaki az ingadozó vélemények között az igazságot megtalálja és ki is merje mondani. Jézus hát méltán nevezte Simont Sziklának. De Máté nem elégszik meg a névadás puszta közlésével. Jézusnak olyan mondását is feljegyezte, amely máig is rengeteg vitának és tévelygésnek a kútfeje. Azt mondja tovább Jézus: És én e kősziklára, fogom felépíteni az én gyülekezetemet vagy egyházamat, és a pokol kapui sem fognak azon erőt venni. Jézusnak ezt a kijelentősét sehol másutt nein találjuk meg. Még csak hasonlót se találunk hozzá. Pedig a szó szoros értelmében sarkalatos kijelentés. Érthetetlen, hogy más evangőliom is meg nem őrizte, még érthetetlenebb, hogy Márk nem közli, aki pedig egyenesen Péter hagyományát jegyezte fel. Ez a körülmény igen gyanússá teszi a dolgot, de azért még nem elegendő ok a történetiség elvitatására. Jézus Simont kősziklának mondhatta és azt is kijelenthette, hogy e kősziklára építi majd fel az ő gyülekezetét. Vannak azonban, akik ezt a kijelentést helytelenül ítélik meg. A katholikus theologusok erre alapítják Péter elsőbbségét s hamis történeti alapon a római pápák primátusát is. A protestáns theologusok pedig ép e miatt pusztán jelkőpies mondásnak tűntetik fel ezt a kijelentőst. Hogy ez a mondás Péter primátusát meg nem alapította, azt az apostoli kor története eléggé bizonyítja. Bizony Pétert, ha hibázott, nemcsak a jeruzsálemi gyülekezet vonta kérdőre (Act. 11.), hanem még az ifjú Pál apostol is (Gal. 2

U). Az ő primátusáról beszélni történeti alapon lehetetlen. A pápák