Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Raffay Sándortól: Péter
88 Raffay Sándor. létesítésére törekszik minden vallás, legkivált azonban az evangéliomi, a jézusi vallás. Ε tudat legnagyobb ellensége a materializmus, amely az anyagot egyetlen tényezőnek és így egyetlen értéknek is tekinti. A kettő helyes viszonyát Jézus fejezi ki, mikor a sátánnak azt mondja: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével is (Mt. 4 4). Az anyagot sem lehet megtagadni, annak is vannak jogai. De a szellemet, a lelket sem, mert annak még több, bár nem oly zajos követelésű joga van. Azért nem azt mondja Jézus, hogy világmegtagadással keressük az istenországát, hanem hogy mindenelőtt azt keressük, mert a többi szükségletünk kielégítése már az ember munkájának ós Isten gondviselésének együttes dolga csupán. Boldog, aki ezt megérti, boldog az a Péter, hogy nem a test és a vér szavára, hanem a benne megnyilatkozó isteni lélekre hallgatott, s ezzel bizonyságot tett arról, hogy Isten szavát, szándékát, céljait felfogta és megértette. S ebben van minden boldogságnak, földinek ós mennyeinek egyaránt az alapja és biztosítéka. Ε boldogság szerzője, munkálója az igazi vallás, melyet Jézus hirdetett. Simon boldog volt, hogy ezt megértette és Jézusban felismerte a minden boldogság szerzőjet, az Isten küldöttét, az egyetlen, az igazi Messiást. Máté közlése szerint Jézus is vallást tett ez alkalommal Simonról. Péternek, vagyis Kősziklának nevezte őt el. Az elnevezés történeti tényét minden evangéliom megemlíti. Simont csakugyan Jézus nevezte el Péternek, (vagyis Kősziklának.) De már az elnevezés körülményeiről csak két evangéliomunk emlékezik meg. Ezek sem egyformán. János 1 4 2 szerint Jézus amint még a Keresztelő környezetében rlegelőször meglátta Simont, azonnal Péternek nevezte őt el. Úgy látszik, Jézusnak szokása volt ez. Bizonyos jellemző helyzetek vagy tulajdonságok után új neveket adott tanítványainak. Minden tanítvány új nevét nem tudjuk ugyan, de többét ismerjük. Minden névnek megvolt a zsidóban a maga jelentése. Úgy, amint, igazában minden népnél is meg van ennek máig is a nyoma. A keresztyénsóggel a latinos nevek jöttek ugyan divatba, de Jánost és Jakabot, a Zebedeus fiait, mennydörgés fiainak nevezte el az Úr, mert egy samariai városra mennyköveket akartak bocsátani, amiért az az Urat be nem fogadta (Lk. 9 5 1— 5 6). Lóvit, a vámost, Jézus nevezte el Máténak vagyis Istenadtának. A másik Simonnak is bizonyosan Jézus adta a Buzgó nevet. Alfeusfi Jakabot szintén 6 nevezhette el Kicsinynek, ami nemcsak ifjabbat jelent, hanem Jézus nyelvhasználatában hívőt is. Ez értelemben mondja tanítványait, hiveit az ő kicsinyeinek (Mt. 10 4 ]. Mk. 9 4 2 ). Tamásnak Iker volt a másik neve. Hogy ez a név származása körülményeire vagy lelke folytonos ingadozására vonatkozik-e, sajnos, nem tudjuk ma
