Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Péter

Péter. 87 vehette fel az alkotó munkát. Ez az oka, hogy most, a nagy vallomás elhangzása után azonnal elkezdi hirdetni a maga szenvedésének szükséges voltát. Ez is yly idegen képzet volt a zsidóság előtt, a melyet az a hatalommal és erővel dicsőségesen uralkodni hivatott Messiás képzetével összeegyeztetni semmikép sem tudott. Azért tiltotta hát meg a tanítványoknak a messianitás hirdetését, mert előbb nekik maguknak kellett megérteniük a Messiás sorsát és feladatait. Máté azonban nem folytatja a tárgyalást, hanem egy oly szakaszt szúr közbe, amelyet egyetlen másik evangelista sem ismer és amely azóta sok végzetes téves tanításnak a kútfejévé lett. Mt. 16

1

7. Felelvén pedig Jézus mondá neki: Boldog vagy te Simon, Jónás fia, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám. 1

8. Én is azt mondom hát neked, hogy te Szikla vagy, és én a kősziklára építem fel az én gyülekezetemet és a pokol kapui sem rontják azt le. 1

9. Neked adom majd a mennyek országának kulcsait és amit meg fogsz kötni a földön kötve marad a mennyekben és amit meg fogsz oldani a földön oldva lesz az a mennyekben is. Több igen fontos mozzanat van ebben az egyedül álló kijelentésben. Egyenként kell őket szemügyre vennünk. Jézus boldognak mondja Simont. Boldogságának okozója pedig nem érzéki, anyagi valami. Sőt a test és vér mindennemű közrehatása ki van zárva az ő boldogságának kútfejéből. Azért boldog, mert e nyilt vallomással megmutatta, hogy a közönségesen, a test és a vér látókörén fölül tudott emelkedni. Ha csak a testre és a vérre hallgat, Jézusban a megígért Messiást fel nem ismerheti. A test ós a vér csak addig juttathatja az embert, ameddig a néptömeg jutott. A gonosz lélek pedig az írástudók útjára tereli. Amint Jézusban az Isten lelke él ós hat, úgy csak az tudja őt megközelíteni szívével, lelkével, csak az tudja megérteni, akiben a testen és a véren s annak minden gyarlóságán az Isten lelke uralkodik. János evangelioma úgy mondja ezt, hogy csak azok ismerik meg a testté vált igét, a Jézusban a Krisztust, csak azok hisznek ezen ő nevében, akik nem vértől, sem a test akaratától, hanem Istentől születtek (1,

1

2—

1

3). Vagyis akik nem maradnak meg pusztán érzékieknek, nincsenek áthatva a farizeusok kovászától, hanem isteni eredetük, tökéletességre hivatottságuk, örökkévalóságra rendeltetésük tudatára ébredtek. Csak azok ismerhetik meg a názáreti Jézusban az Isten fiát, akik maguk is érzik, tudják, hogy ők is Istenből valók ós nemcsak az anyagi természetnek alkotásai és részei. Ε tudat ébrentartására s ezzel az ember folytonos töke-